Depressziós lennék? Vagy mi bajom van?

5 hónapja elköltöztem a lelkileg bántalmazó kapcsolatomból. Évekig lábtörlő voltam. A gyereket csak én neveltem. Most ugyanez van. Hétvégén egy pár órára elviszi, talán, de ennyi. Egyszerűen nincs egy órám naponta, amikor csak saját magammal tudok foglalkozni. Nincs hobbim, a barátok elkoptak a férjem miatt. Most itt állok 42 évesen egyedül . És szívem szerint egész nap csak feküdnék. Most mentünk volna kirándulni, erre a gyerek szétrúgta a lábát. Tehát megint u itthon ülünk. Megint főzés, mosogatás, tanulás. Én vagyok mindig a szar, apuka a jó fej, mert amit kiejt a gyerek a száján, azt megveszi neki. Én mindig nemet mondok, ő mindenre igent. Belefáradtam.