Mit tegyek az ellen, hogy ne legyek öngyilkos?
Régóta kísért a gondolat de valami mindig visszahúz.
Mostanában főleg a munkátlanság az ami kiborít de arról meg én tehetek, mivel nagyon sok lehetőségem lenne de lusta vagyok és lettem mert mindig húztam halasztottam, hogy majd lesz jobb meg egy időben ragaszkodtam a régi munkahelyeimhez de rájöttem nem kell a régiekhez visszamenni, hogy jó helyen legyek. Viszont a lustaság nagyon eluralkodott rajtam és félek az emberektől, tömegben nem szívesen vagyok. Utcán is kerülöm az embereket de közben magányos is vagyok. Sokszor okozok gondokat, hazudok sokat pedig nem szeretek hazudni. Több fogam sajnos kitört így ez is rátett nekem. Annyi munkalehetőséget elpasszoltam, hogy már csak egy 3 műszakoshoz mehetnék viszont tetszene a munka csak a 3 műszaktól félek. Mindig is visszahúzódó voltam így bármikor mikor elmentem egy munkahelyre, egyből azt mondták "miért vagy ilyen félénk, ne legyél" meg ilyenek persze ki számít arra hogy egy teljesen idegen helyen egy munkajelölt mindenkivel buliban lesz majd? De azóta azért több erőt kaptam ezek által is, hogy megtaláljam a helyem egy új munkahelyen úgy, hogy ne szökjek meg. Én csak ehhez értek, szökéshez és meneküléshez. suliban míg kiközösítettek és piszkáltak addig utáltam mindent, de mikor találtam egy jobb közösséget suliban és megbátorodtam akkor jobb lett minden sőt barátokat is találtam. De most megint visszaesek hogy menekülök feladatok elől. Pedig kell pénz és nem akarok hajléktalan lenni. Amire nem fog sor kerülni mert a családom eltart legyen bármi de nekem is kell valami elfoglaltság csak félek. Viszont a haláltól szintén, de nem akarok így élni, hogy ennyire szorongok sok mindentől, nem létező fóbiáim tönkreteszik a napjaimat olyan szintre hogy menekülésemben csak felszállok egy buszra és úgy teszek mintha mennék valahova de csak utazok a végállomásig és vissza. Pszichológusnál többször voltam tiniként de sosem segítettek és egyik le is tette rólam a kezét, mert nem fogadtam meg a tanácsait, viszont így felnőttként sem látom értelmét pedig az egyik barátnőmnek elmondtam ezeket és kicsit jobb lett a dolog. De egy idegennek főleg úgy hogy én nem vagyok beszédes nagyon...2 éve vagyok munkanélküli az alábbiak miatt és már nem bírom, dolgozni akarok csak annyira bezárkóztam hogy nem megy pedig szeretnék dolgokat venni, vannak apróbb céljaim. Bocsánat ha hosszú. 24L
A három műszakos munkát én nem ajánlanám. Biztos lesz még olyan lehetőség, ahol nem három műszakban kell dolgozni.
Ha depressziódnak érzed magad és öngyilkossági gondolataid vannak, azt érdemes komolyan venned és segítséget kérni ahhoz, hogy gyorsabban túl juss ezen az élethelyzeten. A pszichológus tud segíteni leküzdeni a magányt.
Megértem, hogy nem tartod magad beszédesnek, én sem vagyok az, de a legcsendesebb ember is képes sokat beszélni a körülmények függvényében. A pszichológushoz járás pont egy ilyen helyzet, ahol ez könnyebben megy.
Sajnálattal olvasom, hogy itt nagyon sok ember öngyilkos akar lenni.
Örüljetek neki, hogy ide születettek, nem pedig egy olyan helyre ahol éheznek.
Szerintem a barátok, jó társaság sokat segítene neked. A leírásodból úgy látom, hogy megértő közegben kivirágzol, mérgezö, bántó emberek között lehervadsz.
A három műszak egyáltalán nem ijesztő. Nincs is jobb annál, mint kora hajnalban az üres utcán sétálni és elmélázni, vagy az éjszaka közepén szünetben friss levegőt venni és látni, hogy minden csendes és nyugodt, az emberek többsége alszik, te pedig reggel aludhatsz, így nem kell napközben a nyüzsgő utcán mászkálnod. 😃😊
Mellesleg ott is lehetnek számodra szimpatikus kollégák.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!