A szakemberek szeretik, vagy nem, ha valaki úgy fordul hozzájuk, hogy nagyjából van egy tippe, hogy mi baja lehet?

Azt a szakembert válaszd, akivel tudsz erről beszélni. Hiszen Te tudod mi történt veled!

Pszichológus jobb!

Ne hagyd, hogy címkézzenek!

Személyfüggő.

A pszichológusok / pszichiáterek is emberek, nem mind egyforma.

Fontos, hogy az ember kitartson és megtalálja azt, akivel tud beszélgetni.

(Én is "elnyűttem" párat, mire találtam olyat, aki tud segíteni)

Van aki nem szereti, ha már eleve elméletekkel megy a beteg, gondolom azért mert aztán kitudja, hogy el tudja-e fogadni, hogy nincs igaza, plusz ha nagyon magabiztos, akkor nemszándékosan áltüneteket is produkálhat, ami megnehezíti a tényleges diagnózis felállítását.

Aztán van olyan is, aki örül, ha azt látja, hogy a beteget érdekli a saját állapota, mert így talán valószínűbb, hogy tudomásul veszi, hogy neki kell dolgoznia a saját problémáin, az orvos ebben segítséget tud nyújtani, varázspálcája sajnos nincs, hogy egy suhintással megoldja az ember gondjait.

#6

Jogos, a páciens mindenképp jobb.

Viszont gyógyítható mentálás problémánál (pl. debresszió), szerintem logikai alapon a "beteg", kifejezés is működhet, mint megközelítés. (Hivatalosan létező kifejezés a pszichés betegség, és nincs degradáló tartalma)

Egy személyiségzavar esetén (pl.bipoláris) már nem használnám.

De ez inkább csak személyes vélemény,

figyelni fogok rá, hogy a páciens szót használjam.

A kliens szót azt hiszem akkor használnám, ha valaki hétköznapibb problémákkal, vagy megelőzés matt megy pszichológushoz, ami sajnos Magyarországon nem divat, pedig valószínűleg sokan megúsznák, hogy még mélyebbre zuhanjanak, ha ez nem lenne nálunk sokak által megbélyegezve.

Amikor eloszor mentem, elmondtam neki, hogy egy rossz kapcsolatbol jovok ki, es olvastam egy csomot manipulacio, erzelmi zsarolas, majd narcizmus temaban. Mondtam, hogy nem tudom, jol latom-e a dolgokat, tortenteket.

Nyitottan vegighallgatta ezt, nem itelt el miatta, nem is penderitett ki :) aztan kozosen bogozgattuk ki a tortenteket. Volt olyan is, amikor egy narcizmusrol szolo konyv sokat segitett nekem, es ezt elmondtam neki is. Hozzateve, hogy volt egy-ket gondolat a konyvben, amivel nem ertettem egyet. Ezeket megbeszeltuk.

Persze, en nem magam diagnosztizaltam, de szabadon meselhettem neki az olvasmanyelmenyeimrol.

Már több éve volt időnként bipol kevert fázisra utaló tünetem. A régi orvosom ezt hol személyiségproblémának, hol gyszer megvonási tünetnek hitte. Gyógyszert nem adott az utolsó időkben, csak kontrollra jártam.

Terápiába kezdtem máshol. Egyre jobban gyanítottam, hogy épp kevert fázisban vagyok. Terap nem tudta biztosra állítani, hogy igazam van. Elmentem az ottani orvoshoz. Azonnal felismerte.

Örült, hogy én is, mert bipolnál betegségbelátás hiányozhat akut fázisban és akkor kezelést sem fogad el a beteg.