Tippek, tanácsok az egyetem átvészeléséhez?

A távoktatás meg úgy alapvetően a korlátozások sok emberből hoztak ki ilyeneket. Többek közt belőlem is. Nehéz szakon vagyok, csúsztam már egy félévet eleve azelőtt, most pedig passzív féléven vagyok, hogy pénzem legyen mert nem sikerült kolit kapnom (Megemelték a ponthatárokat, de az elvárások nálunk keményebbek voltak online. Zh. 50 kérdés 50 perc -ebből kb. 20 kérdés képletekkel tele van vagy levezetős- és 70%-tól számít sikeresnek, a felkészülő anyag 1253 oldal és akkor ez egy könnyebb zh volt. Mert a vezetőség azt gondolta mindenki puskázni fog online és így szerettek volna ez ellen tenni. Az eredmény 60-70%-os bukási ráta ezekből a tárgyakból -olyanok is buktak akik azelőtt minden zh-t 90 felett csináltak puska nélkül- és az átmenők közt is borzalmas lett tanulmányi átlag.) albérletet meg anyagi okokból nem engedhetem magamnak. Idén diplomáznék de így még odébb van. Tudom milyen ez, azok is akik velem együtt kezdték az egyetemet már diplomáztak, vagy egyetemet váltottak és néha elkap a kétségbeesés, hogy már akik egy évvel utánam jöttek is diploma előtt állnak lassan, a tőlem 2-3 évvel fiatalabbak is már egyetemet kezdenek én meg még itt szívok. Az egyedüllét itt is játszik, barátaimmal ritkán tudok összefutni mert sokszor mindegyiküknek dolga van, más településeken lakunk és nehéz összeegyeztetni egy időpontot ami mindenkinek jó.

Azt kell tudatosítsd magadban, hogy te mindent megteszel, hogy sikerüljön és ezért sikerülni is fog. Lehet, hogy az elmúlt év pocsék volt, de akkor tegyél érte, hogy a mostani jobb legyen ;) Aktívnak lenni nem nehéz, biztos vagyok benne, hogy lesznek mindig olyan témák/kérdések amikbe bele tudsz kérdezni vagy hozzá tudsz szólni legalább egyszer. Az előadásokra és a szakdolgozat megírására az motiváljon, hogy közel a diploma. Nem szeretnél már csúszni? Akkor ezt meg kell csinálni, nincs mese. Ráadásul minden előadás után nőni fog az önbizalmad és bátrabb leszel a következő előadásra. Ez a fajta személyiség fejlődés még az életben is hasznos lesz, nem szabad eldobni. Amit még én szoktam ezeken kívül, az az hogy magamban vitázok. Ellazulok és összeszedem az aggályaimat, aztán logikusan megpróbálok rájuk megoldást találni, vagy eloszlatni őket. Például valamelyik nap a passzíválás miatt volt rossz kedvem, hogy újra csúszás. Aztán meggyőztem magam, hogy ez egy szükségmegoldás, jelenleg csak így tudom folytatni. Összeszedem magam következő félévre és újult erővel fogom csinálni. Ha nagyon kattogok valamin akkor kimegyek az erdőbe sétálni és kiszellőztetem a fejem. Szakemberi segítség jó ötlet, nem annyira hosszadalmas procedúra de sokat segíthet. Illetve ha valahogyan tudsz, keress embereket akikkel beszélhetsz, a társaság sokat számít. Járj el sétálni a parkba, sportolj ha van rá lehetőséged, vagy csak járkálj összevissza a városban ha tele a fejed gondolatokkal és ki szeretnéd engedni őket. Meglesz az a diploma idén, kitartás! ;)

A 2-es válaszoló jó dolgokat írt.

A leírásod egy része igaz rám is, pl. a kiselőadások tartása a rémálmaim közé tartozik...

Én a rengeteg szorongás kezelése érdekében elkezdtem minden nap edzeni (aminek már látszik is az eredménye, így önbizalmat is ad). Ennek egy részét egyedül végzem (súlyzós edzések), a másik részét pedig csapattal (küzdősport). Nekem ez rengeteget segít, ezért ajánlom neked is. A te környékeden is van biztosan rengeteg edzőklub, amik közül válogathatsz. Az ilyen helyeken általában nyitottak az emberek és könnyen be is fogadják az új tagokat.

Azt ki kell emelnem, hogy én egyedül nem tudtam kezelni a szorongásaimat, ezért pszichológushoz fordultam. Mint kiderült, ez életem egyik legjobb döntése volt. Igaz hogy egy hosszú folyamat, de legalább haladok. Nélküle én nem tudtam volna ilyen jól átvészelni a rosszabb időszakaimat. Végre van valaki, akinek elmondhatom az összes dolgot, ami miatt szorongok és tudom, hogy semmi miatt nem néz hülyének, hanem folyamatosan bátorít és segít. Úgyhogy a szakember keresést én csak javasolni tudom!