Pánik beteg vagyok?

Szia! Én pánikbeteg vagyok, és ez bizony az F4100 kódszámú pánik zavar.

Nálam is hasonló a dolog, de nem ennyire durva, és bizonyos szempontból merőben eltérő a tiédtől.

Nekem először úgy 10 éve volt, hogy majdnem félrenyeltem. Nem nyeltem, félre, csak majdnem... viszont akkor és ott egy nagyon erős pánikrohamom lett. Azután pár napig alig tudtam enni.

Viszont ezután legközelebb csak pár évvel később jött elő és csak egyszer, de a nyílt utcán, és mivel ez a traumatikus élmény a nyílt utcán történt, így lett agórafóbiám.

A nyílt utcán, nyílt terepen mászkálni nekem azóta is probléma, mert ha eszembe jut ez a nyelési nehézség, azonnal rosszul érzem magam, de csak nyílt terepen, tehát pl. otthon, szűk zárt térben nem... de például tornateremben, tágasabb épületben már megint.

Aztán mint kiderült, anyámnak és bátyámnak is van problémája a nagy terekkel, ez afféle örökletes dolog sok családban, és úgy alakult ki külön-külön mindnyájunknál, hogy nem beszéltünk erről egymásnak, tehát nem "magyaráztuk egymásba". Szóval előbb-utóbb mnálam is előjött volna mindenképpen a probléma, csak mindegyikünknél más-más esemény váltotta ki az első pánikrohamot.

Nálad is pszichés alapú lehet a dolog, és bár más a végkifejlet, mert nálam agórafóbia lett belőle, nálad viszont "csak" nyelési nehézség, azért nálad is pánikroham tünetek jelentkeznek. Nekem a pszichológus, mielőtt elkezdett volna velem foglalkozni, azt mondta, hogy pszichiátertől kérjek szakvéleményt, és csak utána tud velem foglalkozni.

Elmentem a pszichiáterhez (igen, SZTK, de nagyon jó arc és sokat segített már pár alkalommal is, hogy beszéltünk), most még kísérletezünk a gyógyszerekkel, hogy melyik működik.

Az igazság az, hogy az ember pszichéje ugyanúgy megbetegedhet minden látszólagos ok nélkül, mint bármelyik másik szerve. Ahogy pl. valaki hajlamos a köhögésre, orrfolyásra, esetleg az ízületi problémákra, fejfájásra, emésztési problémákra, úgy a lelki problémákra is hajlamos lehet az ember. Nincs ebben semmi szégyellnivaló. Ezek a dolgok, mint a depresszió, szorongás, pánikzavar stb. általában azért alakulnak ki, mert az agyban hibásan működnek bizonyos biokémiai reakciók-folyamatok. Erről te nem tehetsz, ez így van kódolva a génjeidbe, ez van és kész. Viszont az orvostudomány azért csinálja a gyógyszereket, hogy segítsen neked ezen túllendülni. Ahogy például a torokfájásra beveszed a Strepsilst, hasmenésre a hasfogót, a fájó ízületeidet Flectorral kenegeted, vagy fejfájásra beveszel egy fájdalomcsillapítót, az agyadban hibásan működő biokémiai folyamatokra bevehetsz antidepresszánst, kedélyjavítót, esetleg nyugtatót. Ezek a gyógyszerek ugyanúgy biokémiai folyamatokat korrigálnak, mint más gyógyszerek. Igazából csak annyi a különbség, hogy más testrészt kezelsz vele.

A pszichológus és pszichiáter, a lelki problémák, a mentálhigiéné mindig is megvetendő és szégyellnivaló dolog volt Magyarországon, nevetség tárgyává tették az ember, pedig nem kéne. Nagyon nem. A lelki problémától, azok kezelésétől, a gyógyszerektől nem leszel "bolond" vagy "dilinyós".

Plusz, ha el is mész pszichiáterhez, nem kell rendszeresen járnod, ha nem akarsz, nem kell gyógyszert szedned, ha nem akarsz, semmi nem kötelező. De érdemes kikérni egy (vagy több) szakember véleményét.

Nagyon jó, hogy felismerted, hogy egyedül nem tudsz megbirkózni a problémával. Én azt tanácsolom, hogy először beszélj pszichiáterrel (először a háziorvostól kérj beutalót, mert anélkül nem tudnak ott fogadni, utána a pszichiáterrel egyeztess időpontot, hogy mikor mehetsz hozzá), alaposan beszéljétek át a kezelési lehetőségeket, a gyógyszereset és a gyógyszer nélkülit is, a pszichológussal való terápiát, olvasgass véleményeket máshol is az interneten, olvasgass esetleg a gyógyszerekről, olvass utána alaposan a pánikbetegségnek, és próbáld felderíteni az esetleges okokat. Talán olyasmi is eszedbe juthat, amire korábban nem gondoltál. Nekem évekbe telt visszaemlékezni, hogy hogyan is alakult ki nálam ez az egész az évek során. És nagyon sajnálom, hogy korábban nem fordultam szakemberhez.

Sok szerencsét, és ne félj, ne gondolkozz, csak vágj bele! Nincs veszítenivalód, csak akkor, ha tovább tétlenkedsz, és hagyod, hogy még inkább eluralkodjon a probléma.

Ez a nyelési zavar a legrégebbi tünetem. Nekem 12-14 éves koromban jött elő. Vasárnap volt, sütit ettem este mikor hazajöttünk, de hirtelen úgy éreztem félrement és nem kapok levegőt, nem köhögtem, beszaladtam a szobámba anyámhoz. Utána évekig éltem ezzel, nem mertem úgy enni, ha nincs ott valaki. Nem tudtam olyat enni, ami egy pudingnál masszívabb volt!

Máig nem tudom mi váltotta ki pontosan. De az iskolai stressz és a tinikor kezdődött. Éjszaka még a nyálamban is megakartam fulladni.

Ilyen érzések ha nem is pánik betegséget, de idővel könnyen azzá fajul. Én éveket szenvedtem ezzel, tudván mi ez. Csak később az első igazi pánikrohamom vitt rá hogy szedjek rá valamit.

Fordulj pszichológushoz, ne akard hogy jobban elhatalmasodjon. Az alkohol tényleg nem jó. Nálam nem is hat, ha mégis furán zsibbaszt amitől úgy érzem nem kapok levegőt. Szóval egyáltalán nem ajánlom én se. Inkább hallgass zenét, nézd meg egy jó filmet.