Skizoid személyiségzavar, vagy valami más?

Úgy 3-4 évvel ezelőttig nagyon jól el voltam a céltalanságban, addig amíg közelebb nem engedtem magamhoz valakit. Közelebb került hozzám érzelmileg, mint akár anyám. Odáig sikerült távol tartanom magamtól mindenkit, de nem találkoztam még ilyen levakarhatatlan, ragaszkodó stílusú emberrel. Írtóztam is tőle, de ártalmatlannak tűnt, amíg el nem kezdte nekem adagolni a marhaságait, mintegy segítő(gondolta ő szerintem) szándékkal. Egyszercsak túlfeszítette a húrt, ami után elküldtem a jó büdös francba. Én meg elindultam lefelé a lejtőn. Az addigi gondtalan, céltalan, de mégis kiegyensúlyozott életem egyre inkább rémálommá vált. Egyre nehezebb normálisnak látszódnom emberek között. Azóta esett le hogy többet néztek ki belőlem, mint ahol tartok. Folyamatosan azt érzem, hogy igazolnom kell magam mások előtt, emiatt már annyira se járok emberek közé, mint előtte. A mérsékelt alkoholfogyasztásom, mértéktelenné vált. Emiatt voltak olyan mégnyilvánulásaim, amivel szinte lenulláztam az addig sem túl kiterjedt emberi kapcsolataimat. Jelenleg ott tartok, hogy már nem igazán köti le a figyelmem semmi. Munkába még eljárok, de már csak éppen hogy nem lógok ki a sorból teljesítmény szempontjából. A hétvégéket pedig letudom itthon másfél liter töménnyel, meg fél tálca sörrel. Közben olyan megoldandó feladatok szakadtak a nyakamba, ami még egy normális emberből is kihozza a frusztrációt. Mindenben az átverést meg a hülyének nézést látom. Ha megmozdulok, ha nem akkor is rámsütik majd az életképtelen, vagy nem vagyok elég élelmes jelzőt.