Egész életemben lakásra gyűjtöttem, elértem, most kiégtem. Hogyan tovább?
18 éves korom óta lakásra gyűjtök. Mindig vállaltam esti munkát, diák munkát, alig buliztam, nem engedtem meg magamnak szinte semmit. Borzasztóan hitel ellenesre neveltek szüleim, de nem tudtak támogatni semmivel. Aztán 36 éves korom végre valahára összeraktam a pénzt egy panellakásra, elértem a fő életcélom: összeszorított fogakkal, hitel nélkül lakásom lett.
Most ott vagyok, hogy nincs hobbim, nincsenek szép emlékeim, nem tudom mit kezdjek magammal. Igazából meg is bántam az egészet. Inkább éltem volna, szereztem volna emlékeket, és inkább fizettem volna hitelt 60 éves koromig. Mit lehet tenni ez ellen az érzelmi nihil ellen?
Nem semmi amúgy, hogy önerőből összehoztál egy lakást, szinte a nulláról. Minden reggel megveregetheted a vállad érte amint kidob az ágy.
Általában nem is a cél a fontos hanem a hozzá vezető út. Nehezen tudom elképzelni, hogy évekig csak dolgoztál volna mint egy robot szabadnapok, szociális kapcsolatok nélkül. Nem inkább hanyagoltad te pl. a hétvégéket a magasztos cél érdekében? Valami személyes elmaradás lehet ez. Nézd el nekem, ha tévedek, csak nehezen tudom elképzelni, milyen meló lehet az ilyen.
Ha meg eléggé bánod, az egyetlen dolog amit tehetsz, hogy tüstént belevágsz mindenbe amiben eddig nem volt részed. A lakbér árát költheted már sportfelszerelésre, barátnőre stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!