Hogyan tudnam ezt a fajta vezetesi fobiamat lekuzdeni? (27/F)

Engem is érdekelnének a tanácsok. Igaz, nekem csak pár hete van jogsim, de én is csak apámmal merek vezetni, úgy egyáltalán nem félek. Ha egyedül megyek, szinte a hányinger is rám jön, olyan ideges leszek.

Szerintem a rutintalanságom miatt. A környezetemben viszont folyton nyúznak, cikiznek, hogy menjek egyedül. Én viszont nem gondolom, hogy akkora poén remegő kézzel, lábbal nekimenni a városi csúcsforgalomnak. Az oktatóm is azt javasolta a sikeres forgalmi vizsga után, hogy egy darabig még ne menjek egyedül, gyakoroljak valakivel, akinek régóta van jogsija.

Nyilván kényelmesebb az automata. Én mindig attól parázok, hogy lefulladok a lámpa vagy a körforgalom előtt, és elkezdenek dudálni,az ilyen helyzetek stresszelnek. Az automata legalább nem fog neked lefulladni. 😄

Abban reménykedem, hogy idővel elmúlik ez a félelem, ha szerzek egy kis rutint. Egy darabig még nem szívesen megyek egyedül, csak ha nagyon muszáj.

Szia kérdező!

Talán tudok segíteni mert nekem is hasonló élményeim voltak.

26 éves lettem amikor először meglett a jogsim 2018 nyarán.

Emlékszem nagyon vártam a kártyára hogy végre vezethessek de amikor meg megkaptam akkor már hírtelen nem mertem autóba szállni.

Uána pár hónapig hanyagoltam a dolgot és azután a szüleimmel, főleg az apámmal mentem el gyakorolni. Persze idegesítő volt az egész. Apa nem volt bunkó vagy ilyesmi csak érted, én érzem a kocsit. Őneki az anyós ülésből teljesen más, nem úgy látja be az utat, a féktávot, a forgalom sebességét.

Egy idő után elegem lett belőlük és mondtam hogy mostantól lehet jobban járok ha egyedül vezetek. Na ez a része a legkeményebb.

Egyedül vezetni. Pár hónapig utána megint nem vezettem. Emlékszem hogy mindig lementem az autóhoz kulccsal, forgalmival a zsebemben de végül mindig hazakullogtam.

Azután jött az ötlet hogy miért nem megyek ki hétvégén? Mondjuk a reggeli órákban amikor gyér a forgalom. Itt Budapesten nehéz olyan időt találni.

Szóval megcsináltam, mentem egy kis gagyi kört a háztömbünk körül vasárnap hajnali hat körül. (Ez még kora tavasszal volt amikor reggel 6-kor még sötét volt.) Rohadt para volt. Meg a visszapillantó tükörben láttam egy másik autót is xd. Mind1. Szóval a következő autózásokkor ilyen kis köröket csináltam. Egyszer meg kinéztem egy boltot mint uticélt kb. 2 km-re tőlünk, ami lényegesebben nagyobb táv mint amit addig csinálgattam.

Meg az már rendes hétvégi forgalomban történt. Volt ott azért jópár autó az úton.

Olyan 2019 késő tavaszán jött az igazi áttörés. Nagyon nem akartam ott maradni egy családi ebéden vidéken így kértem engedélyt hogy hazavezethessek egyedül (több autóval voltunk kint).

Ez olyan 25 km-es táv volt, 40 perces út, volt jó pár körforgalom is...

És épségben hazaértem. Egy ponton az utazás közben kezdtem elunni magam és benyomtam a rádiót is. Mint kezdő vezető ez meglepett kicsit mert akkor ez azt jelenti hogy ellazultam annyira hogy tudok vezetés közben zenét is hallgatni már.

Szóval ne add fel. Az autóvezetés is hasonló a biciklizéshez. Amikor először kormányzod segítség nélkül addig félelmetes lesz. Viszont ha legyűröd a félelmeidet akkor megtanulsz egyedül is vezetni.

-Tűzkeresztség

32 évesen kezdtem a jogsit.

Úgy voltam vele, hogy a szüleimet majd én viszem ide-oda, mert apukám utált vezetni.

Tavaly októberben szereztem meg a jogsit, akkor apukám már nagyon beteg volt, így őt nem vittem sehova sajnos. Januárban elvesztettük... Szerettem volna, ha látja mit tudok, és hogy rámbízhatja a kocsit. Nem látta csak fentről.

Most meg nincs aki segítsen, mert anyukám nem tud vezetni.

Nyáron ugyan elvittem nyaralni, Tőlünk 270 km-re, de nagyon elfáradtam. Jó annak aki mellett van valaki aki időnként átveszi a kormányt. Nekem ilyen nincs, ezért nem merek egyelőre hosszabb utakra menni, mint 270 km.

Nem bírnám. Túl sokat kellene pihennem, mert még gyakorlatlan vagyok.

Tudom, kell a rutin, de rutintalanul.

Ez is valamilyen fóbia.

Majd elmúlik.