Hogyan lehet ép ésszel együtt élni a közelgő rák vagy halál gondolatával?

24 éves vagyok és autoimmun bechterew kórral diagnosztizáltak, a létező összes izületemben tombol a gyulladás, se a gyulladáscsökkentők, se a biológiai terápia nem használ. Pont a nagybetűs élet kezdetén jött a betegség, mindent abba kellett hagynom, a sportot, a munkát, és a diplomáciai ösztöndíjprogramot sem tudtam elkezdeni. Vannak napok, hogy wcre is csak pókjárásban tudok kimenni, mert a fájdalomtól nem tudok lábraállni.

Viszonylag ezt a részét depresszió nélkül átvészeltem, viszont az, ami még hátra van, nagyon rémisztő. A biológiai terápia nagyon sok egyéb betegséget előidézhet, rengeteg példa van rá, hogy rákot okozott, de ha meg nem csinálom a terápiát, a gyulladás átterjedhet más szervekre, crohn betegség, látásra (uveitis), stb.

Önmagában az izületi gyulladással megtanultam együtt élni, de az a mennyiségű szenvedés, ami még vár rám teljesen elrémiszt. Minden nap már azért kell hálásnak lennem, hogy ma még ki tudom nyitni a szemem és nem fáj, vagy nincsenek emésztési problémáim. Lóg felettem a kard és bármelyik nap arra ébredhetek, hogy a gyulladás átterjedt máshova, a gyulladáscsökkentő fekélyt okozott vagy a biológiai terápia rákot.

Tökéletes életem volt, utaztam, sportoltam, egyetemre jártam, dolgoztam és már ott tartok, hogy ezt vissza se sírom, csak valahogy meneküljek meg a forgatókönyvszerinti folytatástól.

Hogyan éljem így az életemet?