Pszichopata vagyok?

Hiányzik mostmár belőlem az empátia, az együttérzés, hiába mondja valaki nekem a problémáit még van hogy örülök is, hogy neki is vannak, nemhogy megérteném. Ha beszól az egyik családtagom, pl a nagypapám legtöbbször, 3x-szeresen kapja vissza, es akkor elkezdünk veszekedni ugye. Utána meg mondom pl apámnak hogy utálom őt igen, és nem a családtagom. Ő meg mondja hogy ezt inkább vonjam vissza stb. Én meg mondom neki hogy dehogy vonom, inkább megerősítem hogy újra halljad, utálom! és ilyen nyugodtan, mintha ez olyan természetes lenne. Most éppen nyári szünet van, de úgy megutáltam ok nélkül pl 2 gyereket hogy legszívesebben most kihívnám őket és szétverném őket. Az egyik már alapból idegesített csak azzal hogy megszületett és létezik mondjuk. Másik meg azthiszi ő a góré, kéne kapnia visszakézből egyet. Teljesen aggresszív, apátiás idióta lettem. Több lelki "trauma" is ért, és úgy érzem hogy ezt adom vissza a külvilág felé, mégha nem is tehetnek róla. Több szerelmi csalódás, családi gondok stb stb.. és szenvedek. Engem kívülről úgy ismer mindenki, hogy az egyik legnyugodtabb, szolidabb gyerek vagyok akit ismernek, meghogy jaj de értelmes, jókisfiú, okos. Belül meg a harmadik világháború folyik nálam, és haragszom a világra.