Egy pszichológus mit tud kezdeni valakivel akinek az a baja, hogy utálja az embereket, tart tőlük, megbízhatatlannak tartja őket?

Az #1 velemenyet osztom, sajat tapasztalat.

Ket eve jarok pszichologushoz. A legnagyobb tanulsag, hogy nagyon sok minden belolem jon, a sajat bizonytalansagomra vezetheto vissza. Pl soha eletemben nem akartam parkapcsolatot, de soha nem mondtam, hogy a ferfiak rosszak lennenek. A nehez beszelgetesek utan kijott az, hogy egyaltalan nem bizok magamban, es emiatt felek attol, hogy rosszul valasztok vagy kisemmiznek. Es emiatt (is) kerulom, hogy barkivel kozelebbi kapcsolatom legyen.

Amikor valaki verbalisan nekem tamad, akkor mar fel szoktam ismerni, hogy milyen frusztraciojat vetiti ki ram.

Tehat en osztom azt, hogy magadban van valami gubanc, amit te magad sem erzekelsz meg. Ja, es nekem a pszichologus soha nem mondja, hogy igy-ugy kellene viselkednem, egyszer sem mondta nekem, hogy kellene egy tars. Egyszeruen elfogad ugy, ahogy vagyok, es a kerdeseivel ebreszt ra, hogy mi is zajlik bennem valojaban. Ezek feldolgozasa, megertese, elfogadasa pedig hosszu ido. Nem tortenik agymosas 😀Van, amikor sokkol, es haragszok ra, de ez azert van, mert nehez szembeneznem az adott dologgal. Ha szeretnel valtoztatni, megerteni dolgokat magaddal kapcsolatban, en csak ajanlani tudom a pszichologust.

Én mizantróp vagyok, gyűlölöm az embereket, és a 98%-al nem tudok szóba sem állni. Ez annak köszönhető, hogy fordítva vagyok bekötve, más programon fut az agyam, mint az átlagnak. Senki sem hibás, szimplán meg kell tanulni élni ezzel az utálattal, főleg amiatt, hogy ne érjen senkit sem indokolatlan bántás.

Legalább 1000 okot fel tudnék sorolni, hogy miért utálom az embereket, de kezdetnek ennyi is elég: manipulatívak, minél idősebb vagyok, annál jobban azt látom, hogy az emberek bármire képesek lennének annak érdekében, hogy kielégüljön a saját hitrendszerük. Minden miatt nyafognak, én húszon éves lány vagyok, de undorítónak tartom a mai fiatalságot, a hétvégente bulizós csajoknak nem terjed ki az intellektuális kapacitásuk a pasikon és az értelmetlen pletykákon túlra. Fos zenét hallgatnak, nem tudják, ki az a Slash, a cukormázas negédes szülcsinapcsikon és esküvőkön szennyeket hallgatnak. Aztán ott van a "wannabe artist" kategória, ebbe azok a bölcsészek és művészkedő avokádós tetkós arcok tartoznak, akik 9mindenkinél különlegesebbeknek akarnak tűnni, de valójában csak a bennük lappangó belső űrt kompenzálják ezzel a hisztrionikus stílussal. Az emberek nyálasan romantikáznak, undorító, ahogyan az állapotos nők a csupasz gyomrukkal pózolnak a mezőn, amihez a talpnyaló férjük is asszisztál. Soha nem értettem, miért élvezik az emberek ezt a fajta produkciót. 95%-nak ízlésficama van, elnézve az albérletek állapotát, a berendezést, csúf,csúf,csúf. Vannak azok, akikkel semmiről sem lehet beszélgetni, unalmasak és többnyire csak a munkáról panaszkodnak, utána azokat is gyűlölöm, akik a hiperszuper toxikus pozitivitásukat próbálják ráerőszakolni a másikra. Rengeteg a funkcionális analfabéta, Magyarországon kb. 35% ilyen ember van. Frusztráltak, másokon vezetik le a dühöt, büdösek, izzadnak és nem használnak dezodort, mások még az 1 km-s körzetben is permetezik magukról a wc-illatosító parfümnek csúfolt kotyvalékot.

Vannak normális emberek is, de azokat csak szimplán elviselem, a többieket el kell tűrnöm, és nagyon nagyon nagyon nehezen megy.

Úgyhogy bármi is a gondod az emberekkel, én tökéletesen megértelek. Arra viszont mindenképp figyelj, hogy normálisan kezeld ezeket a helyzeteket, különben bajba kerülhetsz.