Kedves pánikbetegek! Utazással kapcsolatos problémákon ti hogyan lendültetek át?

A helyzet az, hogy nagyjából fél éve jött nálam ki ez a "betegség" ami az elején teljesen lenullázott, a lakásból nem mertem egyedül kimenni és utazni se tudtam még egy megállót se tömegközlekedésen.

Mára eljutottam odáig, hogy a lakástól számított pár kilométeres környéken biztonsággal közlekedek egyedül, tömegközlekedésen is, nem vagyok rosszul, viszont minél távolabb kerülök a biztonságot jelentő otthontól annál jobban elkezdek szorongani és jön a pánik, hogy úristen, egyedül vagyok, mi lesz ha rosszul leszek és már indul is a pánikroham, amit szerintem nem kell senkinek se részletezni (lever a víz, szédülés, erős félelemérzet/ájulás érzés). Ti ezen hogy lendültetek át? A másik érdekes dolog, hogy ugyan azon az útvonalon minden gond nélkül elközlekedek egymás után többször, majd mondjuk a 4. vagy 5. alkalommal olyan pánik jön rám, hogy majd bele halok, pedig mindent ugyan úgy csinálok ahogy azelőtt, ez így nekem teljesen logikátlan és érthetetlen.

Antidepresszánst szedek (escitalopram), pénteken lesz 3 hete, hogy a maximális 20mg-ra emeltük (gondolom akkor lassan kéne majd, hogy jöjjön a hatása most már), illetve xanaxot is napi 3szor (bár ezt nem tudom minek, soha nem szedtem ilyen jellegű gyógyszert, mégis már a legelejétől teljesen immunis vagyok rá, ilyen 1mg-os adagot is alig érzek meg).

Előre is köszönöm a segítő válaszaitokat!