Mi a különbség depresszió és önsajnálat között?

Szerintem leginkább az véleményem szerint, hogy aki depressziós nem feltétlen tud róla beszélni.

Aki sajnáltatja magát az meg fossa magából a szót, hogy neki mennyire rossz, akkor is ha nem kérdezik.

Depressziós vagyok. A pszichiáteremen és a pszichológusomon kívül SENKI nem tud róla.

Az önsajnáltatók meg 024ben arról sirankoznak, hogy jaaaaj de boldogtalanok stb stb

#4.

Ez így nem minden esetben igaz. Nekem bipoláris zavarom (mániás depresszióm) van, mégis állandóan nyavajgok. Szeretem, ha mindenki tudja, hogy milyen rossz nekem. Tehát a kettő egyszerre is létezik.

(Biztos, hogy ez a betegségem van, ugyanis több pszichiáter is diagnosztizált már.)

Az a legfőbb különbség a kettő között, hogy a depresszió egy betegség, aminek szervi oka van, az önsajnáltatás pedig csupán egy döntés. De mint írtam, egy adott személy esetében mindkettő is fennállhat egyszerre.

#6.

Leírtam, hogy a kettő egyszerre is fennállhat egy adott személynél. Tudom, hogy nálam is ez a helyzet.

Az a különbség hogy a depresszió az egytartós lelki állapot.

Egy önmagát gerjesztő fekete lyuk, aminek a gravitációja megakadályozza hogy csak úgy kilépjen belőle az ember. Egyre kevesebb ereje lesz, és a végén tehetetlenül magába roskad. Persze van kiút, de mivel sok minden egymásra épül - ezért az egész nehéz menet.

Az önsajnálat pedig egy hozzáállás a világhoz (a körülményekhez).

Itt, és mindenben, és mindenkiben lehet a hiba - kivéve az egyénben. Arra épül tehát az egész hogy nehéz ez az élet és "szegény valaki" sosem jut előrébb - és folytonos szenvedés van. Viszont az egyén azt akarja hogy foglalkozzanak vele (fogadják el) ezért a szenvedését szereti az előtérbe nyomni.

#9.

A segítségkérés NEM önsajnáltatás. Viszont nem mindegy, hogy kiknek próbál szólni, mert ilyen helyzetben leginkább csak szakemberek tudnak segíteni. Viszont van, amikor a közelebbi ismerősöket is érdemes értesíteni a problémáról. Ha csak kíváncsiságból kérdez valaki, én olyankor is őszintén szoktam válaszolni, de senki sem köteles a betegségéről beszélni, ha nem akar.