Hogyan szokjak le az önbántalmazásról? Hogyan szeressem meg magamat?

Kezdetnek mondjuk írj egy listát a pozitív tulajdonságaidról. Nézz magadra kívülállóként, akár gondold végig a szüleid, nagyszüleid, testvéreid (ha vannak), barátaid, osztálytársaid szemszögéből, hogy ők mik miatt szeretnek. Gondolj arra hogy ha ők tudnak szeretni, akkor szerethető vagy. Ha pedig szerethető vagy, akkor semmi okod nem szeretni önmagad. Ugyanolyan értékes ember vagy mint bárki más.

Ezeket a pozitív dolgokat kell erősítened magadban. Mindenkinek vannak rossz tulajdonságai persze, de nem ezekre kell koncentrálni, hanem a jó dolgokra.

Egyébként a pszichológus is ezt csinálja, ilyen kis feladatokat ad ami kiemeli a jót benned. Ezt otthon is gyakorolhatod egyedül.

Akár leírhatod a listára a jótetteidet is. Nem kell nagy dolgokra gondolni, a pici dolgok is számítanak. Pl segítettél anyukádnak hazacipekedni a boltból, kivitted a szemetet, vagy a suliban kölcsönadtál egy osztálytársadnak egy ceruzát. Biztos vagyok benne hogy rengeteg jó dolgot csináltál már életedben, és még fogsz is. Szerethető vagy.

Valamit kéne találnod amin levezetheted a feszültséget, mindenkinek kell ilyen dolog az életébe. Ha szeretsz mozogni akkor valami sport, ha művészi beállítottságú vagy akkor rajzolás, festés, írás, színezgetés (vannak ezek a felnőttszínezők amik nem kisgyerekeknek készülnek, apró motívumok vannak benne és nagyon jól oldják a stresszt, én is szoktam ilyeneket színezni 33 éves létemre, mivel minden kreatív tevékenység jó stresszoldó).

Akár a zenehallgatással is le lehet vezetni a feszültséget. Rengeteg módszer van, csak ne magadon vezesd le.

4, akkor az eddigi pszichológusaim mind hozzánemértők voltak ezek szerint.

Igenis lehet kérni és segít is. 15 évembe telt, de most már nem kell járnom.

Pont azért kell megvizsgálni mások szempontjait is, mert az ember saját magában más dolgokat vesz figyelembe, mint amit a környezete. Azt pedig nyilván tudom hogy a körülöttem lévők mit szeretnek bennem, hiszen kommunikálunk. Édesanyám szereti hogy segítőkész vagyok és kérés nélkül megteszek dolgokat, a legjobb barátom a humorom miatt szeret velem lenni, és így tovább.

Egyébként elképesztőnek találom amikor valaki segíteni próbál az adott témában szerzett tapasztalataival, hogy ha a kérdezőnek nincs is lehetősége elmenni szakemberhez, akkor is haladjon valamerre, és mindig van valaki aki beleköt. Aki nem épít, csak rombol.

#4 Ki a franc írta, hogy nem voltak hozzáértőek a pszichológusaid?

Aki depressziós, komoly mentális betegsége van, az nem tudja magát kívülről szemlélni. Kell a segítség, kell aki vezeti és távpontot ad neki. Nem érdemes öngyógyítással kísérletezni!

Ebből mit nem vagy képes felfogni. Hülye tanácsokat ne osztogass, mert annak csak rossz lehet a vége...

7, te írtad, mivel azt mondtad, ezt nem lehet senkitől kérni. Tőlem viszont többen kérték az évek során, a szerinted kérhetetlen dolgot.

A hangnemből viszont visszavehetnél, én nem beszéltem veled így, kérlek te se tedd. Ez is csak rombolás, nem építés. Ne romboljuk egymást.

De te jártál mellette terápiára, ameddig a kérdező nem jár terápiára.

Te honnét tudod, hogy a kérdező milyen állapotban van? Attól, hogy neked segített valami, másnak nem biztos, hogy fog.

Teljesen vakon osztasz neki tanácsot. Az egész kategóriát törölni kéne és ezeket a kérdéseket nem kellene fent hagyni. Ha jön valaki és beírja, hogy "semmirekellő", "te ne szaporodj" és megöli magát a kérdező, akkor mi lesz?

Legtöbb esetben szerintem az itt osztogatott praktikák semmit sem használnak. Ha most a kérdező több hónapon keresztül alkalmazná a praktikáid, ami nem használna és ez idő alatt romlana az állapota( hiszen nem fordul senkihez abban a hiszemben, hogy ő otthon meggyógyul a csodapraktikákat alkalmazva ), akkor azért már felelősséget nem vállalnál gondolom.

Természetesen a "köszönömöt" bezsebeled.

Ha nem használ a tanácsod és nem veregeti meg senki a vállad, mész tovább és pár nap múlva már arra sem fogsz emlékezni, hogy mit írtál.

Ha pedig valaki megkérdőjelezi amit írsz, kikéred magadnak...

Mert ugye egy pszichológus tanácsolta neked is. A receptre írt gyógyszereid is így szokás felétek osztogatni?

A kérdezőnek egy dolgot lehet mondani, hogy forduljon az pszichológushoz és ne féljen segítséget kérni a szüleitől, mert lehet, hogy rosszabb lesz idővel és nehezebb lesz kezelni a problémáját.