Covid okozta lelki tönkremenés fiatalon?

Sziasztok!

Szeretném a segítségeteket kérni. A koronavírus elején én teljesen bezárkóztam. A szüleimmel éltem, és krónikus betegek, plusz nekem is vannak betegségeim, féltünk. Home officeba kerültem suli és munka terén is, vásárolni is online kezdtünk.

Rólam tudni kell, hogy enyhébben OCD-s vagyok, mindig ellenőrizgettem a kapcsolókat, tűzhelyet, zárakat indulás előtt, enyhén hipochonder is vagyok, igyekszem nem megbetegedni.

Na a vírus alatt ez bennem odáig tornyosult, hogy amiben pici covid veszélyt láttam (kuka, söprű, porszívó, felmosó), vagy kerültem, vagy utána hosszú percekig sikáltam a kezem.

Ha el kellett mennem valahova, utána hazaérve minden ruha mosás, arcmosás szappannal, hajmosás alaposan, telefon fertőtlenítése, vásárolt termékek fertőtlenítése.

Elkezdtem villával késsel enni mindent, hogy nehogy koszos kézzel fogjak meg bármit.

Vártam nagyon a vakcinát, amit meg is kaptam, pfizert ráadásul, mindkettőt. Azt hittem, utána javulni fog ez. Minimálisan jobb lett, rövidebbek a kezmosások, az arc és hajmosás vásárlás után van, hogy elmarad, ilyenek, de el nem tűntek a dolgok.

Na most, tulajdonképpen ez szülői oldalról alakult ki bennem, mindkét szülőm tényleg durván veszélyeztetett, anya amikor még itt sem volt a vírus nálunk, kérte, hogy maszkban menjek a városban, ilyenek. Ő akart nyitásra vásárolni menni, ő félt nagyon, és én pedig átvettem gyorsan ezt. Ő már veszekszik velem egyik részről, hogy be vagyunk oltva, menjek pszichológushoz, megekserítem ezzel az életét. Másik pillanatban, amikor el akartam menni másfél év után egy beoltott barátommal sétálni "hát lesz ami lesz, innentől akkor benne van, hogy hazahozol bármit, nem tudod, hol járt", vagy "vegyük fel a vastag maszkot, mert a delta ellen csak 80% a Pfizer, nem vagyunk biztonságban" és társai.

Én végig attól rettegtem, hogy nehogy miattam legyen baj, hogy én elkapom és megfertőzöm őket. Ezt az ocd pörgeti bennem ennyire, tudom, hogy szükségtelen és irreális, de ez van. Aki ebben nincs benne (mint a családom), az nem érti, meg sem próbálja megérteni sokszor.

Kétgenerációs telkünk van, külön tudok költözni egy különálló házba, de jelenleg nincs munkám (most diplomáztam), így nem tudnám magam eltartani. Ha keresek, és eljarok, akkor rettegnék velük találkozni. Plusz bejött a képbe egy rokon, akire életmentő műtét vár, és a legapróbb fertőzésbe is akár belehalhat. Most például hasmenésem van egy hete, és már megkaptam hogy "annyira le vagy fertőtlenítve, hogy egy kis szél is megfúj és bajod lesz, de ha most megfertőzted a rokont, akkor ebbe bele is halhat, mi lesz most.."

Amikor szembesítem a passzív terrorral őt, akkor megsértődik, hogy én vagyok a bolond, nekem kell orvos, menjek ahova akarok, éljem az életem, ne őket féltsem" ilyenek, aztán meg a "a sok felelőtlen fiatal", meg a "hát innentől akkor benne van a pakliban bármi".

Tudom, hogy a gyökeres elköltözés és a pszichológushoz járás lenne a megoldás, de gyakorlatilag anyagilag ezt most nem engedhetem meg magamnak.

Jogos a család félelme, tény az én hipochondriám és OCD-s kényszeres agyam, de 2020 márciusa óta egyetlen barátommal sem találkoztam személyesen, nem szórakoztam néhány zugos kirándulást leszámítva, nincs életem.

Itthon, sufni módszerekkel hogyan tudnám normalizálni ezt az egész helyzetet?

Édesanyám a legjobb barátnőm, és nem szeretném őt kihasználni, bántani, magára hagyni (a különálló házat újra bútoroztam, ott szeretnék élni, közel mégis távol tőlük), de valahogy erre a jelenlegi helyzetre megoldást kell találnom, mert már nem vagyok önmagam.

Szóval elsődlegesen a covid miatti rettegést szeretném legyűrni pszichológusok és pénz nélkül.

Tudnátok nekem segíteni, tanácsot adni?

Köszönöm!