Tesóm 30 évesen alkoholista, állandóan az öngyilkosságon agyal, ráadásul kényszeres gyűjtögető. Milyen megoldást lehetne találni erre a problémára?

Sajnos tesómat apám sokszor verte gyerekkorában (mivel hogy ő volt az első szülött) és sokszor tartotta őt lelki terrorban is. Tinédzser korában már kábítószerfüggő lett. Viszont a rehab után később az alkoholra szokott rá.

Jelenleg egy lakótelepi albérletben él, és amikor beszélek vele, akkor általában sohasem józan, állandóan arról beszél hogy mennyire jó volna meghalni.

Közben elemészti őt a kupleráj és a mocsok. Én csak azt látom rajta hogy a régi traumák miatt és az emiatt felvett káros szenvedélyek miatt (alkoholizálás, gyűjtögetés) teljesen kiégett és nem akar már élni sem. Pedig azon túl hogy aggódom érte - lévén a tesóm - azon túl látom hogy sokkal több van benne, mint amennyit a külvilágnak mutat.

Esetleg akadna-e olyan szakember ITT MAGYARORSZÁGON, aki ezen tudna segíteni?

Mert amúgy a tesóm próbálkozott már a múltban mindenféle rohadék kóklernél, akik felírtak neki X gyógyszert - amik amúgy szerintem csak rontottak a helyzetén - persze a pénzt azt megkérték. Tesóm amúgy mondta is hogy, idézem: "előbb szoknék vissza a drogra mint hogy a tetves sarlatánok által kínált rosszabb drogot szedjem, amik amúgy baromira nem segítenek, mert nem érzem magam jobban csak szarabbul." (Ha nem is szórul szóra, de valami hasonlót emlegetett mindig.)

Amúgy a tesóm egy baromira introvertált és "antropofób" ember - azaz pánikbeteg és fél az emberek közelségétől - legalábbis ha nincsen a testében kellő kemikália, ami ezt a félelmet oldani tudja. Ugyanakkor rendszerint ki sem mozdul a lakásból. A telefont sem veszi fel mindig. Ráadásul mivel öngyilkossággal is fenyegetőzik ezért akkor, amikor nem veszi fel a telefont én már egyből a legrosszabra gondolok.

Ezért kérdem hogy milyen terápia vagy hasonló gyógymód lenne jó egy ilyen ember meggyógyításához?

Aki a mindenféle koszos, retkes, hitvány magyar "pszichiátriákat" ajánlja az instant dislike-ot kap. Ld.: amit a tesóm tetű mocsok pénzéhes "pszichomókusa" is ajánlott, mindezt 30.000 ft kifizetése után (magyarul lenyúlta őt mint a xart): "Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet" (az egyik legretekebb, legalávalóbb hely). Erre volt képes ez a pénzéhes féreg 30.000 ft-ért, közben a tesóm méginkább azon agyal, hogy kinyírja magát. (Ráadásul ez már a sokadik eset volt, hogy így átverték őt a tetves "pszichomókusok" - akikre én csak ingyenélő, pénzéhes hitvány patkányként tudok tekinteni, akik pénzért cserébe szórakoznak mások életével.)

A tesóm „ezek után” aztán érthetően mégjobban addiktív lett és mégjobban az öngyilkosságon kezdett el agyalni - mert nyilván arra gondolt hogy hiába fizet ki X összeget, itt senkinek nem az érdeke rajta segíteni.

(Amúgy ezért is szokott rá durván az alkoholra a kábszer után – én meg emiatt gyűlöltem meg a „magyar pszichomókusokat” akik csak rontottak a tesóm állapotán.)

A tesóm amúgy nagyon szereti a természetet és az állatokat (akárcsak én). Nagy műkedvelő is, szereti a művészetet (úgy mint irodalom, komoly zene, képzőművészetek meg hasonló). Érdekli őt a történelem (írott és íratlan – ahogy ő mondja). Kedveli a keleti filozófiákat pl. taoizmus, továbbá baromi nagy gasztronómia meg antropológia fan (azaz érdekli őt minden ami az étellel meg a különféle népek étkezési szokásaival, vagy magukkal a népekkel és azok történelmével kapcsolatos).

Viszont azt is mondja hogy hiába van mindez ha nincsen senki, akivel ezeket megoszthatná.

Nekem amúgy rosszul esik őt így látni. Amikor beszélgetek vele, akkor ő is azt mondja nekem hogy ő nem akarna így élni, de mivel nincsen senki mellette akire őszintén támaszkodhatna, ezért nem is akar tovább élni.

Sajnos nekem is megvan a saját magam problémája és magánélete. Én igyekszem támogatni a tesómat de csodára én sem vagyok képes.

Én csak kérdezem hogy ilyen esetben milyen használható megoldás lehetne még, ami egy embert (a tesómat) megmenthetné az esetleges öngyilkosságtól?