Ez lehet depresszió jele?
Az utóbbi pár hónapban úgy éreztem, a mai napig, hogy a depresszió szélén állok, és nem egyszer estem már át. Apám egy éve meghalt, azóta egyre csak rosszabbodott az állapotom.
Kezdve azzal, hogy rengetegszer érzem úgy, hogy egy sz*r vagyok, hogy nem érek semmit, hogy rengetegszer én vagyok a hibás. Sokszor azt is érzem hogy láthatatlan vagyok, mert sokszor nem figyelnek rám ha beszélek, és olyan is volt már hogy létszámot számoltak, és engem nem láttak, pedig ott voltam előttük másfél méterre...
Este, miközben telefonozok, szinte minden este bealszok, viszont reggel fel tudok kelni.
Több hobbim is van, főként a rajzolás, viszont úgy érzem egyáltalán nem kapom meg az elismerést. Nem az hogy azt akarom hogy mindenki aki látja, azt mondja hogy "Wow ez de menő, nagyon jól néz ki!", viszont szeretném, ha legalább azt mondanák, hogy jó lett. Van, hogy figyelembe se veszik, és senki nem mond rá semmit. És ez nekem nagyon rosszul esik, mivel úgy érzem, nem vagyok még elég jó, pedig évek óta egy csomót rajzoltam és rengeteget fejlődtem.
Korábban volt olyan is, hogy a semmitől voltam fáradt.
Sokszor van, hogy szorongok is. Olyan is megesik, hogy sírhatnékom van, pedig egyáltalán nem tudnék sírni. Illetve még tegnap olyan is volt, hogy az egyik pillanatban nagyon boldog voltam, a másikban pedig újra majdnem sírnom kellett.
Fogyást vagy hízást nem tapasztaltam, ahogyan azt se, hogy a motivációm elment volna a legtöbb hobbitól. Kivéve az írástól, már egy ideje nem folytattam a könyvem írását.
Volt már hogy az öngyilkosságra is gondoltam, pedig nem akarom és nem merem megtenni...
Ez lehet depresszió? Vagy közelít hozzá?
válasza: válasza:Igen, apukámmal jobb volt. Amikor meg akartam neki mutatni egy-egy rajzomat, őt érdekelte, és mondta hogy milyen ügyes vagyok. És nagyon kedves volt velem, meg úgy általánosságban jó személyisége volt.
Nem nagyon vannak barátnőim a suliból mivel nehezen barátkozok. Inkább csak online barátaim vannak, de velük sem mindig beszélgetek, viszont ott vannak nekem, ha szükség van rá. Van egy pasim is akit online ismertem meg, viszont ebből kifolyólag nem tudunk minden egyes nap találkozni, csak hetente egy, max két alkalommal. Benne bízom meg a leginkább, mégse merem elmondani neki, hogy lehet depressziós vagyok, mert félek hogy reagálna. És arra számítok, hogy idővel úgyis elmegy ez az időszak, mivel most se mindig vagyok kedvtelen, akkor nem szükséges beszélni neki erről. Csak az kell, hogy egy huzamosabb ideig ne érjen stressz, és akkor minden rendben lesz. Csak aztán ott van az a gond, hogy egy apró rossz dolog is bele tud segíteni, hogy visszaessek...
Egyébként elfelejtettem (ironikus) írni, de nagyon feledékeny is lettem, illetve nehezebben tudok figyelni, pl ha mondanak nekem valamit, vagy nem tudok minden egyes szavára figyelni, vagy egy idő után elfelejtem, és a könyvolvasásnál is néha rajtakapom magam hogy arra nem is figyeltem mit olvastam.
válasza: válasza:Néhány dolog ebből jellemző az életkorodra, de akkor sem vehető semmibe az, ha már több ideje, folyamatosan fennáll ez a fáradtság, a szétszórtság, a szorongás és az öngyilkos gondolatok. Ráadásul pont ebben a korban még fogékonyabb is az ember a depresszióra, úgyhogy semmiképp ne vedd félvállról, vagy intézd el azzal, hogy csak kamaszkori hiszti.
Nagyon jó lenne, ha tudnál erről beszélni valakivel, akár a fiúddal, mondtad, hogy benne bízol meg a leginkább. Érthető, hogy félsz, hogyan reagál, de ha tényleg szeret téged, nem ítélne el ezért. Az a lényeg, hogy nyílj meg valakinek és kérj támogatást/segítséget. Ha pedig rosszabbra fordulna a dolog, mindenképpen fordulj sulipszichológushoz, tanárhoz, olyan felnőtthöz, akiben megbízhatsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!