Ezek a gondolatok is a depresszió jelei?

26 éves vagyok, sokszor jól érzem magam az életben, alapvetően szeretek is élni, nagyon szeretek a múltra visszatekinteni, hogy milyen komoly változások történtek, vagy belegondolni, hogy mi milyen lesz 20 év múlva.

Sportolni járok, rendszeresen járok fogorvoshoz hogy mindig szépek és hibátlanok legyenek a fogaim.

Gondolok a jövőre, és tervezek.

Ellenben képtelen vagyok párkapcsolatban élni, avagy megtartani magam mellett egy másik embert.

Ez pedig nagyon nyomaszt mert boldogtalan vagyok egyedül, viszont már tényleg úgy vagyok vele, hogy egyedül kell leélnem az életem.

Feladtam minden próbálkozást 2-3 éve nem kezdeményezek senkinél, ha esetleg jön valaki aki csak kicsit is bejön akkor megpróbálom vele, de eddig nem működtek ezek a kapcsolatok sem.

Két testvérem van, mindketten családos emberek.

Anyukám meghalt 10 éve, apukám alkoholista.

Nekem egy kiskutyám van aki 2 éves.

Van 3-4 barátom, vagy inkább jó "haverom". (kevesebbek mint egy barát, de többek mint egy sima haver)

Nagyon sokszor azt érzem, hogy olyan jó lenne bármi módon meghalni, de semmiképp sem öngyilkosnak lenni.

Gondolok itt arra, hogy bármilyen balesetben, lehetőleg vétlen félként meghalni, vagy ha vétkesként is akkor tényleg baleset legyen, de annyira feleslegesnek tartom az életem.

Nem tehetem meg hogy öngyilkos legyek mert az senkivel szemben sem korrekt, részemről ez teljesen kizárva, meg hát gyáva is lennék hozzá.

De úgy istenigazán nem szenvedné meg a föld a létezésem hiányát, és ezt most nem azért mondom, hogy önmagamat ledegradáljam.

Annak a kevés embernek biztosan nagyon nehéz lenne egy-két hónapig akik közel állnak hozzám, de az élet menne tovább, nem roppanna össze senki sem.

A kiskutyám kedveli a húgomat, ő pedig biztos befogadná és boldog is lenne vele.

Mindezek mellett tudom, hogy hasznosabb tagja vagyok a társadalomnak mint néhány olyan ember akinek eszébe sem jut megkérdőjeleznie a saját létezésének jogosultságát, de tőlük ilyet nem is lehet elvárni.

Nem azt mondom, hogy egy szar, hasztalan ember vagyok, pusztán inkább felesleges, egy statiszta.

Gondolkozott már bárki hasonlóan?Ez is a depresszió jele?