Hogyan tudnék újra érezni?
Sziasztok! Végső elkeseredettségemben írom ki a kérdést, hátha más is volt már hasonló szituációban. Anyukám még kiskoromban meghalt, ezért apám nevelt. Mindenben kontrollálni próbál, pedig már évekkel ezelőtt elköltöztem otthonról, de még most is mindenbe beleszól. Úgy érzem, hogy nem tudok szabadon lélegezni.
Az a problémám, hogy nem tudom átérezni a jó dolgokat, még a rosszakat sem, de sajnos főleg a jókat nem. Lediplomáztam, és nem érzem a súlyát, pedig gimiben azt hittem, nem leszek képes végigcsinálni. Most örülnöm kellene, de nem megy. Álmaim városában élek, valójában olyan, mintha egy szürke ködben bolyonganék. Nem tudok örülni a sikereimnek, az ételek ízét sem érzem rendesen.
Járok pszichológushoz, de nem érzem, hogy segítene.
Nem tudom, már mit csináljak és hová forduljak :(
A pszichológusnál kitöltöttem teszteket, szorongást diagnosztizált, de depressziót nem.
Adhatnék az én érzelmeimből, mert nekem meg a bajom a túlérzékenység.
Néha szeretném kikapcsolni az érzelmeimet, csak néhány napra, hogy megszabaduljak a félelmektől, az aggodalomtól, az állandó stressztől, a hangulat ingadozásomtól.
#2 vagyok
Végre van munkám, 2 éve haszontalannak éreztem magam, most pedig annyira nehéz normálisnak tűnni. Látszólag minden jól alakul, de belülről szétroppanok.
Félek az emberi kapcsolatoktól, nem akarok senkivel beszélni, mert az hamar ragaszkodásba megy át, hamar megszeretek embereket, aztán félek, hogy csalódok, nem érdeklem őt úgy, mint engem ő. Az emberek bonyolultak, szeretnék elzárkózni a külvilágtól, eddig 2 évig sikerült is, jó is volt. Viszont amellett, hogy távol szeretnék maradni az emberektől, a magánytól is rettegek, szeretet hiányos vagyok. Szeretnék szeretni, de nem merek, szeretném, ha szeretnének, de félek tőle.
Mindennap sírva fekszek, kelek, mert nem tudom, hogy mit tegyek, de úgy érzem, az érzelmek kicsinálnak.
Egyszerre egy dolog iránt vagy 5 féle érzelmet táplálni, mindezt elfojtani magadban, nagyon nagyon kimerítő és idegromboló tud lenni.
Szerintem ez azért van, mert nincs elég önbizalmad. De abban egyetértek, hogy az emberek bonyolultak…
Én jobban szeretem az egyenes embereket, akin nem játszanak, hanem leírják, hogy igen vagy nem. Ez az emberek 90%-ra viszont nem jellemző.
Ha valakinek nem jövök be, akkor miért velem lenne a baj? A másik örüljön annak, hogy szóba állhat velem. De meg tudom érteni, hogy ez nem ilyen egyszerű. Velem például az a gond, hogy félek, hogy a másik hidegnek fog látni, és félreismer.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!