Reálisan látom a dolgokat? Vagy pesszimistán?

Azt vettem észre így viszonylag fiatal felnőtt fejjel, hogy valahogy az emberi kapcsolatok megváltoztak. Nem tudom, hogy ez a korral jár vagy szimplán lassan a nem normális dolgok lesznek a normálisak. Például:

Nagy családi kapcsolatok: Nem jár át senki senkihez, nem tartják a kapcsolatot egymással. Apró dolgokból örökharag alakul ki. Meghatározza az érdek, hogy ki kire kiváncsi.

Szűk családi kapcsolatok: Egyre kevesebbet törődnek egymással. Ünnepek lényegtelenek, nincsenek tartva semmilyen formában. Itt is dominálnak az érdekek, hogy ki mit hajlandó megtenni a másikért általában viszonzatlanul, de ha nem értesz egyet bármilyen dologgal áruló szinten vagy.

Párkapcsolatok: Semmi jelentősége, pár évig tartható és élvezhető, majd általában megcsalásos történetbe torkollik, amivel együtt tudnak élni vagy nem. Mert mindenki egyszer él felfogást követ, és bárkivel megtehet bármit úgy érzi.

Barátságok: Addig tart amíg egy szinten vagy velük. Ha kicsit többed van, már azért nem leszel barát, ha kicsit kevesebbed akkor meg azért kezdődnek a gondok. Ameddig közös a cél addig minden rendben.

Összetartó erő a közös bulizás, drog, alkohol. Majd később ha szintén valamilyen érdeket képviselsz.

Tényleg egy ilyen eltorzult világot élünk, ahol már nem számítanak az emberi kapcsolatok, csak a haszon meg az érdek fontos?

Nem nagy kérésem van szerintem még is nagyon nehéz összehozni. Egy otthon, egy összetartó család, egy normális kapcsolat, viszonylag őszinte barátság, egy munkahely amit nem azt mondom hogy szeret az ember, de nem idegbetegen éli az életét vele.

Elég fáradtan szedtem össze a gondolataim, de szerintem viszonylag érthető miről magyarázok.

Csak én látom így? vagy mások is?

Nem tudom eldönteni, hogy szimplán egy nehéz időszakon megyek át ami kicsit már pesszimistává tette a felfogásom vagy ez a valóság.

Mi a véleményetek? Hogy látjátok ezeket az emberi kapcsolatokat?

25/F