Pályát tévesztettem, és mentálisan ez megbetegít, de már nincs erőm továbbképezni magamat. Mit tehetnék?

26/N vagyok.

Világéletemben segíteni akartam az embereknek. Kiskoromban sebész akartam lenni, de elkezdtem félni a vértől, így pszichológus akartam lenni később. Jó családi hátterem volt, mindkét szülőm tanult, intelligens ember. Kitűnő tanuló voltam általánosban és gimiben is, napi 6 órákat tanultam, 14-től este 9-ig, megkaptam a legjobb tanuló díjakat, viszont ez egy gyenge középsuli volt, és annak ellenére, hogy sz*rrá tanultam magamat, nem vettek fel ahova menni akartam: pszichológiára.

Időközben egy nagyon durva mentális betegségem lett, most nem ezen van a hangsúly, de jártam pszichiáterekhez, stb. és később elkezdtem egy szakot, ami nem érdekel, viszont rendezte az életemet...legalábbis azt hittem.

Elvégeztem egy BA-t, 3 év, lettek barátaim, kitűnő voltam, imádtam élni, volt párkapcsolatom. Viszont a BA után elkezdtem hezitálni, mi legyen, és jelentkeztem MA-ra ugyanabba a suliba ugyanarra a szakra. Nos, egy tragédia. Időközben jött a Covid, elvesztettem a barátaimat, nincs párkapcsolatom, és jelenleg gyógyszereket szedek, nagyon durva szorongásos betegségem van, a házat nem tudom elhagyni. Rengeteget gondolkodtam, hogy nem kellett volna elkezdeni az MA-t, nem szeretem amit csinálok, és nincs erőm tanulni.

Már csak egy év van, tehát jó lenne befejezni, viszont amilyen szakon vagyok annak semmi köze nincs a segítségnyújtáshoz, amit szívem szerint csinálnék, viszont emellett itt van ez a szorongásos betegségem.

Konkrétan céltalan, motiválatlan lettem. Kezel pszichológus + pszichiáter, de egy éve nagyon durva a helyzet, nem alszom, nem eszem rendesen. Ott tartok, hogy utálom, amit tanulok, viszont nincs erőm már tanulni. Kiskorom óta nem voltak barátaim, mert mindent a tanulásnak szenteltem egész életemben. 26 éves vagyok, szeretnék dolgozni, szeretnél élni, de ezzel, amit tanulok, nem tudok olyan helyen elhelyezkedni, ahol szeretnék.

Mentálisan pedig ez is egyre jobban tönkretesz. Mit tehetnék? Volt valaki így? Mi a kiút?

Jelenleg azzal küzdök, hogy utcára bírjak menni, meg boltba egyedül, így ez még rátesz egy lapáttal.

Bármilyen történetet szívesen hallgatok, vagy tanácsot.