Hogy lehet ezt kibírni?

Történt pár hete, hogy édesapám egy komoly agyvérzés következtében gyakorlatilag kisbaba szintre esett vissza értelmileg és fizikailag, az orvosok szerint semmi esély a felépülésére. Mellette édesanyám a rákkal küzd, mind a kettőt én látom el egyedül, nincs semmi segítségem. Édesapámat nemsokára el tudom helyezni egy fizetős otthonban, de annyira szeretem, hogy így is be fogok járni hozzá minden egyes nap, de mindezek mellett így látni szépen lassan felemészt. Édesanyám helyzete is folyamatosan harapdálja ki belőlem az életet, főként mert egyedül vagyok. Egész nap az ő ügyeiket, ellátásukat intézem, a saját lakásomba mondhatni csak kimerültségemben és elkeseredettségemben sírni járok haza (dolgozni is hajnalban tudok hála az égnek home office rendszerben). Nem tagadom, sokszor gondoltam már rá, hogy feladom és kilépek ebből az egészből (igen úgy), de aztán mindig az tartott vissza, hogy akkor mi lesz velük, ki fog gondoskodni róluk. Nagyon elfáradtam testileg és lelkileg is. Nem tudom meddig bírom. Mi lehet a megoldás?