Milyen veszteségeitek voltak az életben? Anyagi, családi, lelki, párkapcsolati, stb!

Nekem a legnagyobb veszteség az volt, hogy a nagymamám (aki anyukám, mamám és legjobb barátnőm volt) meghalt lassan egy éve. Ezt még midnig nem dolgoztam fel, nagyon hiányzik.

A másik pedig hogy a szüleim elváltak, ezt sem tudtam még mindig feldolgozni és rossz igy "felnőni".

18L

Ne haragudj meg kedves kérdező. De kicsit pofátlan hogy csak a legkomolyabbak érdekelnek.. Kinek mi!!.. Valakinek az volt hogy összetörte a legkedvesebb trabantját, összeveszett a legjobb barátjával esetleg szerelmi bánat... Valakinek pedig az hogy látta vérbefagyva a saját apját egy közúti balesetben...

De mindenki másképp reagál rá...van akit megráz és összeroskad, de van akit megráz, de folytatja az életét minthe "misem" történt volna... Szóval ennek a kérdésnek semmi értelme, ha mindeképpen fröcsögő vért, bánatot akarsz látni akkor nézz meg egy háborús filmet..

Első vagyok:

Téged mi ért? Ha szabad tudni :)

2. Válaszoló vagyok.

Miért egy 12 éves gyerekkel nem történhet tragikus dolog?

Honnan veszed hogy velem nem történt semmi? Honnan tudod hogy számomra "érthetetlen","felfoghatatlan" a dolgod?

Megítélésem szerint, pont annyira tragikus egy esemény, amennyire tragikusnak itéljük meg, minnél többet forgatjuk a kritikus eseményeket a fejünkben, annál tragikusabb lessz, nem szabad sem megtörni, sem más mederbe terelni az élet ritmusunkat a kérdéses esemény után. Mivel ha változtatunk rajta, folyton arra bizonyos eseményre fogunk asszociálni és hatványozottan jön elő a fájdolom.

Ezt arra értem, ha pl.: autó balestben hunyt el valaki hozzátartozója, akkor az a valaki nem ül autóba többet. Ez hibás gondolat. De az is igaz, hogy valami folytán zárkózottak leszünk, ez melegágya a klasszikus depressziónak, öngyilkosságnak stb.. Erre nem azt értem hogy viselkedjünk úgy mintha misem történt volna, de húzni kell egy határt és el kell tudni fogadunk, szőrőstől szőrőstől az eseményt... megérteni és elfogadni és azon munkálkodni hogy jobb legyen! A legnagyobb kérdés az mi történik akkor ha tartós életmód változásba kényszerülünk az események miatt. pl.: anyagi, gyeremek elvesztése stb.. Ez agyban dől el, vagy elfogadjuk, vagy megtörten siránkozunk, ezzel nem szídni megbántati akaraok akár kit is. Minden a saját szemlélet módunkon múlik.

Egy viszont mértéktelen módon idegesít, az hogy egy tragikus esményt átélt ember, ugymond különbnek, fenköltebbnek képzeli magát, mindazért amit átélt?, mert aki nem élte át az nem érti meg? Ezekszerint akkor egy Pszihológus, Pszihiáter sem képes megérteni egy tudathasadásban szenvedő embert, mert ő nem tudja megérteni. Utlom és teljeséggel rühellem, ezt a fajta gondolkodás módot.

Üdv Robi..

Nagyon sok csapas ert az eletben, amit eleinte nagyon nehezen viseltem, mivel nem tudtam feldolgozni.

Mindig imadkoztam, mivel katolikus csaladban nevelkedtem, viszont mindig nyitott voltam es allandoan "kutattam,kerestem" az elet ertelmet.

A hit nagyon fontos, de En a vallasban ezt igy nem talaltam meg, s aztan jottek a konyvek, de erdekes modon mindig olyan konyvek kerultek a kezembe, amik nagy segitsegemre voltak mindig, a lelek teren. Tehat aztan elkezdtem ezekre odafigyelni, tanulni, kozben mar sokkal jobban feltudtam dolgozni a sors csapasait is, mignem eljutottam a jogaig, s ma mar tudatosan elek.

A legtobb problemank lelki, mivel amiket Te felsoroltal, az ugyan a fizikai testunket elegiti ki, mint anyagiak, de hidd el, hogy lelki teren kell megtanulni ezeket a vesztesegeket kezelni.

En tobb gyerekes vagyok, hala Istennek mar felnottek, ugyhogy nem mondhatom, hogy nincsennek meg a napi problemak, de mar sokkal konnyebben kezelem,mint regen.

Annak idejen rohantam az orvoshoz es nyugtaton eltem, mert mindig ideges voltam, gyomor ideg, hanyinger stb.

Amiota igy elek teljesen nyugodt vagyok, a parommal is jobb lett a kapcsolatom, holott mar tobb mint 20 eves hazasok vagyunk. A gyermekeimmel is jonak mondhato a kapcsolatom, pedig egyutt elunk, igy 7-en egy hazban, de megis nyugalom van.

Tanulj meg lelekben elni. Tudod a test az auto, a lelek a sofor, ezt igy kepzeld el, mert igy van.

Amikor az auto gurulna, mert hibatlan, de a sofor nem birja nyomni a gazt, akkor az a kocsi nem megy!!

Ma mar nagyon sok embernek segitek abban, hogy visszanyerjek a testi egeszseguket, mivel tisztaban vagyok azzal, hogy nagyon sokszor a lelek az, ami megbetegiti a testet. Ma mar orvosok is iranyitanak hozzam betegeket.

Legyen hited, onbizalmad, amikor ez megvan erod es turelmed is lesz!

Üdv kedves előző!

Még mindég a második vagyok!

Lehet nem pont nekem kéne ide írnom, hanem pont a kérdezőnek, de azt gondolom a véleményem még így is szerves része a témának!

Mint ahogyan írod, kedves elző... Mindenkinek megvan a maga problémája, ritka az az ember aki nem küzdött még meg saját magával, a lekével, tudatával. Amiről mi most itt írunk nagyon sok vallás alapja, újabban az agykontrol foglakozik vele... és még sorolhatnám. Mindenkinek más megoldása van problémák nehézségek leküzdésére.

Van aki taoista, keresztény, jógázik, vagy a Szcientológus. Sok és sokféle módja van, én legfőképp magamban hiszek. Harcos jellem vagyok aki köröm szakadtáig harcol magáért, hiszek a becsületben, szorgalomban, és legfőképp a reményben, akaratban. Ezzel nem azt mondom hogy másba vetett hit semmire sem jó, ha valakinek az ad erőt kritikus pillanatban akkor adjon az. A végeredmény számít. Abban is igaza van hogy, sokkal mélyebben kell megfogni a problémát, amit léleknek nevez, én tudatnak. Itt kitérőt kell tenni arra a kérdésre, hogy önámításnak vessük alá magunkat, és meghazudtoljuk a tudatunkat, vagy nagyon méllyen tisztítsuk ki és építsuk fel a gondolatainkat. Temészetes hogy ki kell tisztítani. A jóga, a gondolatain összeszedetsége, életünk folyamatossága garantálja azt hogy megbékeljünk magunkal. Ezt mindenki másképp csinálja, én ugy ahogy fentebb írtam.