Mi lenne, ha az utcán aludnék egyszer?

A nevelő anyukám sose engedte meg nekem akárhogy is kérleltem. :( De én úgy érzem fel kell készítenem magamat a jövőmre. Arra hogy az utcán fogok élni, hajléktalanként, mert a tudásom már egyre inkább a semmivel egyenlő. Az antipszcihotikumok amiket szednem kell kezdenek tönkretenni engem.. Csak úgy tudom elképzelni a jövőmet hogy az utcán fogok élni, egyedül, barátok nélkül, család nélkül. :(

Az érettségi sem lesz meg valószínüleg, attól függ milyen kedvük lesznek a tanáraimnak. :(

Mit tudnék tenni, hogy engedélyezze nekem?

Vagy azért nem engedi meg, mert ő optimistább a jövőmet illetően?

Igazából élni sem szeretnék, nekem már nincsenek céljaim. És nem is tudom motiválni magamat semmire. :( Csak szeretnék meghalni.

Nem érzem se jól se rosszul magamat, csak vagyok. Ez így nem élet, mindenkinek ki vagyok szolgáltatva. :(

20/F

UI: Nem vagyok depressziós, (pszcihiáterem szerint.)