Van itt olyan aki nagyon-nagyon sokáig gondolt az öngyilkosságra és végül nem bánta meg hogy nem tette meg?

én megbántam hogy nem tettem meg.Azóta minden rosszabb.Ráadásul dilidokihoz kell járnom.

Volt egy mély pontom, akkor sokat gondoltam rá, bár még akkor se lettem volna képes megtenni. Csak azt kívántam, hogy bárcsak ne is léteznék és vége lenne az egésznek. Kb. egy évig tartott, utána szépen lassan ki tudtam jönni a depresszióból. Nehéz volt, de most 6 évvel később nagyon hálás vagyok, hogy sikerült. Egyrészt úgy érzem, hogy erősebb is lettem általa, másrészt meg a mostani életemmel elégedett vagyok és nagyon kár lett volna, ha akkor meghaltam volna és most ezt nem élném meg. Nem mondom, hogy most mindig minden tökéletes, senki élete sem az, de sokkal több a jó dolog, mint a rossz és úgy általánosságban elégedett vagyok vele és boldog. Akkor el se hittem volna, hogy így is alakulhat az életem és lehetek még valaha igazán boldog.

Azt kéne felfogni, hogy az élet nem a mi kezünkben van. És azzal hogy még itt vagyunk a Földön, igenis lehet jelentőssége. Ha meg akarod ölni magad, cselekedj előtte sos-sok jót, vállalj önkéntes munkákat és neg fogod látni az életnek egy másik oldalát. És azt is, hogy igenis akármilyen is vagy rád is szükség van!!! Kar lenne eldobni egy újabb életet!!!

Sokáig járt rajta az eszem. Nem tudatosan, hogy ezt meg azt fogom csinálni, hanem mint egy állandó alapzaj, suttogás a fejemben. 3 évembe telt, míg rájöttem, hogy ez nem normális, elmentem dokihoz, azóta gyógyszert szedek. Nem vagyok zombi és kiegyensúlyozottabb vagyok sokkal.