Mit tehetek, ha pszichoszomatikus betegséggel és alexitímiával diagnosztizáltam magam?

Sziasztok, 18 éves lány vagyok és mindig is tudtam, hogy én valahogy másképp élem meg az érzéseimet, mint a körülöttem levők. Nemrég rátaláltam ezekre a betegségekre, mint fogalmakra, és egyből ismerőssé váltak, ahogy utánuk olvastam. Eddig normálisnak hittem, hogy például az érzelmi analfabetizmussal kapcsolatban nehezem osztom meg másokkal, hogy mit érzek (vagy inkább egyáltalán nem, már ha én is rájövök arra, hogy mit), mindig húzom az időt, vagy metaforákat keresek, vagy leírom inkább versekbe és elrejtem bennük az értelmet, hogy ne is lehessen rájönni. Általában én szeretek lenni az, aki segít másokon, mindenkit meghallgat, úgy gondolom, mások érzései fontosak, foglalkoznom kell velük, viszont a sajátjaimat felszínesnek, nem valóságosnak élem meg, ami csak teher lehet másokra nézve, viszont azt tudom, sok konfliktushelyzetet szült már, hogy képtelen vagyok lelkifurdalást érezni, bocsánatot kérni. Ha valakit mégis szeretek, muszáj idegesítőnek hívnom, hogy kifejezzem az iránta való viszonyulásomat, mert végül is idegesít, hogy szeretem. (Épp egy párkapcsolat elején járok..) Kiskoromban a családi körülmények miatt megtanultam elnyomni az érzéseimet, és ilyenkor csak a gyomromban való ürességre vagyok képes figyelni. (Jellemzőek rám az evési rohamok.) Olyan dolgoktól sírok, amik kevéssé érintenek mélyen, viszont, amikor tudom, hogy valami miatt sírnom kéne, képtelen vagyok. Általános iskolás koromban erős migrénnel küzdöttem. Azóta ez már nincs jelen, viszont nagyon sokszor felhasználtam ezt a családommal, barátaimmal szemben, ha valahova nem akartam elmenni. 2 éve súlyos bőrbetegségben szenvedtem, folyamatosan jártam orvosokhoz, vértenyésztést végeztek, szövettani mintát vettek, minden létező dolgot kivizsgáltak rajtam, viszont nem találtak soha semmit, a betegség egy idő után elmúlt, amikor is én kitaláltam és rájátszottam (?) egy ételallergiára. Nem mutatható ki, hogy ténylegesen ez lenne, de amint én elfogadtam a bőrbetegségem nagy része elmúlt. Nagyon sokszor keltem fel minden indok nélkül ezek után gyomorgörcsökkel, hasmenéssel, hányingerrel, ami már csak akkor jellemző, ha izgulok valami miatt. Viszont az, ami most a legjobban zavar, hogy ha más mellett alszom, akkor hajnalban mindig felkelek, hányingerem van, a gyomrom ki akarja lökni a levegőt, mert ilyenkor sosincs benne semmi, hánynom kell, de csak böfögni tudok, és ezek után már nem is tudok visszaaludni. Ezzel voltam pszichológusnál is, de nem jutottunk semmire... Az alvással kapcsolatban még gyakran félek a néha előforduló alvási paralíziseim miatt, sokszor csak lámpa mellett tudok elaludni. Jellemző, hogy időnként feldagadnak a nyaki nyirokcsomóim, amikre az orvosok szintén nem találtak magyarázatot. Továbbá 4 éve magas vérnyomás miatt kellene gyógyszert szednem, amit már 2 éve abbahagytam (az orvosok, és a szüleim ezt nem tudják), mert úgy érzem nincs rá szükségem.

Segítséget szeretnék kérni, hogy hogyan tudnám kezelni ezeket a betegségeket...