A depressziósok mit éreznek es, ha nincs okuk depressziósnak lenni miért azok akkor is?

Nagy szerencséd van , hogy mulasztottad el ?

Ezt hogy akartad írni ?

Bipoláris zavarom, másik nevén mániás depresszióm van. A depressziós fázisban öngyilkossági gondolataim voltak, egész nap csak sírtam és az ágyban feküdtem. Nem érdekelt már semmi, az egész életemben mindent feleslegesnek és értelmetlennek láttam. Úgy éreztem, hogy mindenki bánt engem és az egész világban minden csak ellenem történik. Folyamatosan eszembe jutottak a rossz emlékeim, szinte semmi másra nem tudtam gondolni. Fel akartam adni mindent. Normális esetben minden nap sportolok és extrém nagy állóképességem van, de depressziósan fel sem keltem az ágyból. Ha nagy ritkán mégis elrángattam magam ki a szabadba, már annyitól fáradtnak éreztem magam, ha két-három kilométert lefutottam. Amikor jól vagyok, rendszeresen 15-20 kilométert szoktam futni egyszerre, így a fáradtságom is csak erősítette bennem azt a tudatot, hogy szánalmas vagyok, nem vagyok jó semmire és mindenkinek jobb lenne, ha már nem is léteznék. Úgy gondoltam, hogy jobb lett volna meg sem születnem. Egyre többet aludtam és mivel egy idő után ki sem másztam az ágyból, már annyitól is szédültem, ha egyáltalán felálltam. Semmit sem tudtam csinálni. Végül önszántamból mentem vissza a pszichiátriára- előtte ilyen meg sem fordult volna a fejemben. Mivel kiskorú vagyok, mindig a szüleim kényszerítettek. Végül kb. négy hónap alatt összeszedtem magam. Mivel van, akinél a depresszió évekig is eltart, szerencsés vagyok, hogy én ennyivel megúsztam. Azóta az egyik legnagyobb félelmem az, hogy valamikor visszakerülök majd ebbe az állapotba.

* A bipoláris zavaros válaszoló vagyok. Nekem a szédülésen kívül nem voltak más testi tüneteim, de olyat is tud okozni a depresszió. Például van, akinek fáj tőle a feje, nincs étvágya, stb. A fulladásérzés és az egyéb mellkasi tünetek szerintem inkább a szorongás jelei lehetnek. Jobbulást kívánok mindenkinek!

Gyógyszert is szedtél? A bipolaris zavar nem múlik el , csak szinten tartható , tünetmentes vagy ugy tudom .

Igen, szedtem Leponex és Parnassan nevű gyógyszert, de sokkal hamarabb abbahagytam a gyógyszerek szedését, mint ahogyan a pszichiáter szerint kellett volna. Tudom, hogy ez nem jó ötlet, baj is lehetne belőle, de a gyógyszerektől is rosszul érzem magam, ezért mindig csak addig szedem őket, amíg azok jelentik a kisebbik rosszat. Egyébként a bipoláris zavar valóban nem gyógyítható, de amikor jobb állapotba kerülök, általában gyógyulásnak nevezem, amikor pedig megint visszaesek, azt úgy fogom fel, hogy "visszatért" a betegségem. Valamiért jobban szeretek erre gondolni, mint arra, hogy a bipoláris zavarom életem végéig megmarad és sosem szabadulhatok tőle egy kis időre sem. Egyébként valóban igazad van, csak számomra jobb érzés másmilyen módon gondolni erre.