Ez kényszerbetegség vagy valami más?
Mindig is féltem,gyerekkorom óta a fertőzésektől.
Ez leginkább gyakori kézmosásban nyilvánult meg.
Ha jól belegondolok már egyetemista koromban is voltak ilyen kényszer gondolataim,amik ilyenek voltak,hogy lekapcsoltam-e a villanyt,vagy elzártam-e a csapot.
Ezek egy időre enyhültek.Majd úgy nagyjából eltűntek.
Most viszont belekerültem egy elég komoly dologba,ami már elég gáz.
Arra gondoltam,hogy talán a covid erősítette ezt meg.
Eleinte csak elkezdted megnézni,hogy mi mihez ért hozzá,mivel érintkezett,hogy rajta van-e a baci,stb.
Még többet mostam kezet,és elég gyakran berepedezett a kezem,és már mindig attól féltem,hogy valami fertőzést kapok a kezemről.
Most viszont tovább gyűrűzött ez.
Már olyanokat csinálok,hogy állandóan olyanokra figyelek,hogy hová lépek,mihez érek,nehogy beüssem magam,vagy megvágjam.
Hogy nem e vertem-e be a fejemet valahová,ahol nem látom.
Van,hogy telefon kamerájával csinálok képeket,megnézni,hogy nem van rajta seb,ahol nem látom.
Illetve a zuhanyzásnál kialakult nálam az,hogy szinte araszolva jövök ki a fürdőből,mert félek,hogy a lábujjam hozzáér valamihez,ami piszkos.
Az utóbbi időben észrevettem,hogy a nagylábujjamon fúródik oldalt egy kicsit a köröm,és ezért félek,hogy a talajról valami kosz kerül bele.
Így még a fürdőből a szobámba érek,csupasz lábbal,addig sok dologra figyelek,hogy ide és ide nehogy beverjem,hozzáérjen.
És,ha elrontom,akkor rohanok vissza újra megmosni a lábamat,volt olyan,hogy ezt 5-ször is megcsináltam.
Mielőtt elmegyek zuhanyozni a szobámban lerakok egy tiszta ruhát a földre,amire majd ráállok,és úgy öltözök fel,hosszú nadrágot veszek és zoknit.
De utána is ha mászkálok a lakásban,óvatosan teszem,nehogy beverjem a küszöbbe(ilyen fémes sajnos) vagy a falba,stb,mert félek h nem veszek észre,mert zokni van rajta,és másnapig ha megsérülök úgy marad mondjuk és elfertőződik.
válasza:
válasza:Ez már nagyon komoly szintű kényszerbetegség,szorongással karöltve.
Ehhez már kell egy pszichiáter és átmenetileg gyógyszeres kezelés is szerintem.
Az életminőségedet nagyon befolyásolja már,így muszáj lépned mert javulni magától nem fog.Tapasztalat.
Kérj segítséget.
Engem is megijesztett,próbálok róla egyedül lejönni.
Eleinte úgy indult,hogy csak a kézmosás miatt kiszáradt kezemmel nem mertem megfogni semmit,amit koszosnak,szennyezettnek véltem,mert berepedezett.
Aztán később jött ez,hogy a fejemre,és a lábamra is figyeltem,hogy be ne verjem.
Már testi tünetei is vannak.Ha pl közel hajolok valamihez fejjel,pl fogat mosok,félek h beverem a szekrénybe,ami a fürdőben van,és rendesen bizsereg a fejbőröm.
Vagy ha leülök a wc-re,hátul is bizsergést érzek,mintha bevertem volna a wc lehúzóba.
Ezért nem tudtam eldönteni,hogy ez most inkább kényszerbetegség vagy hipohondria.
Ha szűkös helyen járok,pl a spajzunkban elég kicsi a hely,sok nem nyílik teljesen ki az ajtó,mert a sarokban van a mosógép,illetve ilyen állványok vannak,amin a polcok vannak,és mindig belassulva megyek be,hogy nehogy beverjem a fejemet.
Leginkább attól félek,hogy valami éles,fémes,rozsdás dolog megvág,megüt,amit nem veszek észre,csak bizsergésnek gondolom.
Sajna a fürdőben is a pára miatt hamar berozsdálnak a fémes dolgok,a tükör szélénél is elkezdett rozsdásodni,és ezért félek közel érni hozzá.
Túlzottan féltem magam,vagy nem tudom máshogy mondani.
Volt olyan,hogy 2 naponta ezért mentem hajat mosni,mert úgy éreztem,hogy valahol meghorzsolt,ahogy közlekedtem,pedig szerintem csak a légmozgást éreztem.
válasza: válasza:Gondolj már bele, hogy gyerekkorodban hányszor estél-keltél, mennyi sebed lett, mégis itt vagy és nem fertőződött el.
Túl sok időd van agyalni fölöslegesen :) Ha bármit beversz valahova akkor egyszerűen fertőtleníted, ragtapasz aztán szépen meggyógyul. Hidd el nem fog lerohadni!
De ha ez rosszabbodik vagy kiegészül további kényszeres félelmekkel akkor kérj segítséget megfelelő helyről, mert csak mégrosszabb lesz idővel.
Utolsó!
Pont ebből ered a félelem,hogy állandóan úgy érzem,hogy megsérültem.
Rengeteg olyan hely van a lakásban,ami szűkös.Beverhetem a fejemet,és mióta tudatosan figyelek rá,érzem is,hogy szúr pár ponton.
A fejem hátulját nem tudom pl mindig megnézni,vagy hajat sem moshatok mindig,mikor olyan érzésem van,hogy valami megszúrt.
A lábamat se ellenőrizhetem minden küszöb átlépésnél,mert nagyon fárasztó lenne.
Nyilván a kezemet megmoshatom,de az se jó,mert alapból sokat mosom.
Ma is vagy 5 olyan dolog volt,ami miatt hajat moshatnék,de már igyekszem túltenni magam rajta,hogy nem érdekel.
Már csak nagy dolog után megyek zuhanyozni,ami minden 2.nap általában,hogy a bőrömet ne érje annyi víz,mert a vádlim toltál kiszáradt a sok víztől.
Eddig rendszeresen edzettem,de pár hónapja abbahagytam a kézszárazság miatt,most meg már sajnos ott tartok,hogy nem tudom,hogy fogom a súlyzókat használni,hiszen,lengetem magam körül,a fejem felett,stb.És ez tényleg szörnyű.
Korábban lefeküdtem a "koszos" szőnyegre edzeni,most meg félnék h a bőrömhöz ér.
Korábban is voltak ilyenek kisebb szinten,pl könyökkel zártam a csapot kézbekenés előtt.Vagy a wc deszkát samponos üveggel nyitom fel,de ezek még elmentek,most viszont az utóbbi hónapokban valami láncreakcióként beindult ez az egész.
Gondolom egy terápián feltárják az okokat is.
Nem tudom,hogy most a covid indította el e ezt,vagy egyszer várható volt,hogy ilyen szintre jut.
válasza:5ös válaszoló vagyok.
Biztos, hogy közerejátszik ebben a bezártság, amit ez a vírusos helyzet okozott és okoz. Értelmesnek tűnsz, sajnálom ezt amit most élsz :(
Te is belátod, hogy nem normális amit csinálsz, ez már egy jó kezdet! Nekem is vannak viszonylag irracionális félelmeim, pl elesek biciklivel, vagy görkorival. Évekig nem mertem télen jégen korizni, pedig imádom, a kezemmel dolgozom, és féltem hogy pont azt töröm el vagy sérül, de egy barátnőm lányával elmentem végül, amikor még lehetett, és teljesen elmúlt. Rájöttem hogy fölösleges volt ettől félni, estem már elégszer ott is, ez volt az első amit anno megtanítottak, hogyan kell esni a jégen. Persze tudom ez azért más jellegű, mint a tied, jóval enyhébb.
Lehet sovány vigasz lesz ez, de leírom, az ember teste rengeteg ütést, esést, sérülést kibír, és nagyon jól regenerálódik, a kor előre haladtával romlik persze, de idősebb korban is fel lehet épülni sokmindenből!
Azt kell eldöntened, hogy hagyod e elmenni magad mellett az életed ezek miatt a dolgok miatt amiket leírtál, vagy fogod magad és átveszed az irányítást, leküzdöd és mersz teljes életet élni. Ez nem könnyű és egyedül lehet nem is fog menni. Te irányítod a félelmeid és nem fordítva. Ez nem jelenti azt, hogy a félelem megszűnik, pont azt jelenti hogy igenis jelen van de nem hagyod elhatalmasodni és azt se hogy ezek irányítsanak a mindennapokban.
Itt a gyk-n nem fogsz megfelelő segítséget kapni ez biztos, esetleg jó terapeuta/pszichiáter/pszichológus elérhetőségét, de onnan már rajtad múlik minden.
Én őszintén sok sikert kívánok neked, és remélem sikerül neked győzni :)
Utolsó!
Igazából más betegségem is van,volt előtte,szociális fóbia.
Így eddig sem éltem igazán,abban az értelemben.
Pl,edzeni is itthon szoktam,több,mint 10 éve,és sosem hagytam ki 2 hétnél többet.
Most viszont pár hónapja edzeni sem edzek,ez az,ami bosszant,hogy,amit szerettem csinálni,azt sem tudom.
Sajnos a környezetemben élők elég igénytelenek,az sem segít.
Pl kinti,koszos munka után nem mosnak kezet,összefogdosnak úgy mindent,akár az ételt is.
Bejárnak kinti cipővel a házba.Leginkább a szüleim,főleg ha isznak még annyira sem figyelnek a dolgokra,ami alap lenne.
Talán az lenne jó ha elköltöznék,de egyedül nem tudnék megélni.
Mindenesetre,köszi a kedvességet,jó kívánságokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!