Ha több mint 1 éve csak fekszek és ülök abból lehet komolyabb gondom?
Sajnos miután befejeztem a sulit.
Azóta több mint 1 éve, lassan már 2 éve próbálom megtalálni a számomra tökéletes állást de volt, hogy hetek teltek el míg covid hullámban nem hívott senki.
Kezdetben még tök nyári szünet érzésem volt, de mára már azt hiszem depressziós is lettem.
Családom eltart amíg kell, nálunk nincs olyan hogy csak úgy megválljanak tőlem. Mentálisan eléggé megzavarodtam.
Sok jó munkára nem mentem el, mert a lustaság győzött felettem.
Mostanában este vagyok fent és gépezek olyan reggel 6-7ig utána alszok délután 4-6ig és ez néha váltakozik de ez megy 1 éve szinte.
Szociális fóbiám is van és emberek közé csak akkor megyek ha muszáj, már a természetbe sincs kedvem menni pedig régen szerettem.
Néha még enni sincs kedvem felkelni sőt néha csak wécé erejéig van erőm és már dőlök is vissza.
Sok dolgot halogatok a végsőkig mert győz felettem a lustaság és az aluszékonyság..
Régen próbáltam öngyilkos lenni, mára ahhoz szerintem lusta lennék.
Nincsenek céljaim, társat nem akarok, félek az emberektől...
Kiközösítettek suliban, gúnyoltak, talátam azért barátokat de utána eltávolodtunk.
Most holnapra megpróbálom összeszedni magam és elmenni dolgozni mert nem mehet tovább ez az állapot, interjú lesz még de már félek a kezdésektől.
Nem találom egyszerűen a helyem a világban, elszúrtam a dolgokat és néha úgy érzem, kár volt megszületnem.
23l
válasza:Amit leírtál az pontosan az, amit én is érzek. Semmi kedvem élni, reggel 5-7-ig ébren vagyok, alszom 2-4 órát, "dolgozom" (igazából nem csinálok semmit, csak belépek VPN-re), de még ahhoz sincs kedvem. Aztán újra ugyanaz. Nincs kedvem semmit se csinálni. Gép előtt ülni szeretek igaz nem csinálok semmit, csak kattintgatok céltalanul. Emberek közé én is utálok menni. Barátaimat is már évek óta kerülöm, mert nincs kedvem elmenni sehova. Kb. 7-8 éve megy nálam így, igaz covid előtt keveset toltam home office-t, de nagy különbség akkor se volt a mostanihoz életemhez képest.
Még fiatal vagy (én idősebb vagyok nálad), de hosszú távon nem lesz neked se jó. Nálam már vannak jelek, néha szédülök, fáj a fejem sokat, étvágytalanság...
Keress fel egy pszichológust, ha zavar téged. Nekem ez már az életem része, nem akarok ezen változtatni.
válasza: válasza:Depressziós vagy, nem pedig lusta, ne használd ezt a szót, mert nem igaz és mantrázod magadnak, ami még jobban leépít.
Ezt pszichológussal kellene megbeszélni.
3.köszönöm!
igen pedig érzem magamon a lustaságot de lehet akkor tényleg depresszió.
pszichológus tervben van jelenleg sajnos nem elérhető ahova tartozom.
magánra meg nincs pénzem most még.
válasza:7.hol kértem segítséget?
nincs szükségem rá..
elkényeztetett dög vagyok azt tudom nem kell külön az arcomba vágni.
Jobb ha senkinek nem lennék az útjában, most már úgyis csak az élhetésért kell dolgozni és akkor már tök mindegy mi lesz 40 évmúlva mert tudom hogynem változik semmi..nemis kértem hogy többre értékelj..ez a te gondod nem az enyém. mivel nicns jó szakmám se így betanított munkák amradnak nekem és tanulásrra meg nincs motivációm senki nem fog erről meggyőzni engem mársemmi nem érdekel szó szerint.
válasza:7-es, én 1-es vagyok. Alapvetően nem tartom magam jó embernek, sőt olykor kifejezetten rosszindulatú is vagyok, főleg nőkkel (én egy idősödő 36 éves bácsi vagyok már), de egy kicsit erősnek érzem, amit írtál. Én egyedül élek, az egyetlen, ami miatt nem olyan vagyok mint a kérdező, az az, hogy akkor tényleg meghalnék és pár hét múlva találnának rám a legjobb esetben is.
Azt akarom csak mondani, hogy az erős kedvetlenség tényleg durva dolgokat tud okozni. Lehet én tényleg csak egy elkényeztetett lusta hülyegyerek vagyok, de látom, hogy a durva kedvetlenség miatt mekkora erőráfordítás kell, már az olyanokhoz is mint, hogy levidd a szemetet, kivedd a postaládából a levelet vagy hogy visszahívd azt, akit keresett (mert ugye az olyanok mint én idegbajt kapnak, ha valaki keresi őket, mert egyből azt gondolják, na megint el akarnak hívni valahova így én pl. sose veszem fel egyből a telefont)...
válasza:#7
Úgy látom az empátia kimaradt az életedből és a felfogás, hogy nem csak a te valóságod létezik és a depressziót se kell feltétlenül kiváltania egy tragédiának és úgy is lehet súlyos.
Nincs két ember ugyanolyan problémákkal és hasonló intenzitású betegséggel. Nem lehetsz valami intelligens, ha a fene nagy élettapasztalatoddal még mindig ott tartasz, hogy nem tiszteled más emberek problémáit és ez nem verseny, hogy kinek szarabb az élete, és nem jogosít fel téged bármi beszólogatásra, mert úgy ítéled meg, hogy neked keményebb életed van.
A mentális betegség nem az a kategória, hogy "fel kell nőni".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!