Mennyire jellemző egy autistára az,hogy szándékosan kárt tesz magában(pl.ütögeti magát vagy annyira erősen összeharapdálja magát,hogy sokáig látszik a fogai nyoma) ha semmiáron nem engedik neki,amit szeretne vagy ha nem úgy van valami,ahogy szeretné?

Sajnos jellemző lehet. Ők nem ártani akarnak maguknak vagy másnak, csak a bennük összegyűlt feszültséget nem tudják más módon levezetni, kiadni és előfordulhat, hogy ilyen megoldási módot "találnak ki". Erről leszoktatni elég nehéz, mert önmagának kell másik módot kidolgozni, ez sokszor hosszú időt vesz igénybe.

A kisfiam egy időben ütött, utána a hasamat, falat fejelgette nagy erővel. Ő akkoriban még egyáltalán nem beszélt. Miután megtanulta a kézjeleket, sok gyakorlással átvette a fejelgetés helyét a "dühös vagyok" kézjel rengetegszer elismételve. :) Most már néha szóban mondogatja, hogy dühös-döhös-dühös..., de leállt az ütéssel, fejeléssel. Mi szerencsések vagyunk, hogy alig 4 év alatt sikerült, ismerősöknél a fia még 12 évesen is véresre karmolja magát vagy mást.

2 vagyok.

Megelőzni? Jó kérdés. A fiam mikor feszültté válik először az ujjaival matat jellegzetesen, utána meg elkezd előre-hátra dűlöngélni kicsit. Ez idegeneknek nem feltétlenül tűnik föl, de aki ismeri az felismeri a jeleket. Az ujjal matatásnál még eredményesen közbe lehet lépni és megfejteni, orvosolni a bajt, a dűlöngélésnél már kitörni készül, akkor vagy beletalál az ember és a kiváltó okot orvosolja vagy csak dühösebb lesz a kitörés.