Mi a különbség a pszichózisos beteg és a skizofrén között?

Értem. Ezzel nem azt mondom, hogy én mondjuk skizofrén lennék, vagy félrediagnosztizáltak. De ha arra gondolok, hogy mennyire nem lehetett velem semmit kezdeni és napi 1órát ült mellettem csak az orvos, ebből azt gondolom, hogy biztos nagyon nehéz lehet "bekategorizálni" ezeket a betegeket, tehát meghatározni a tényleges betegségüket. Nekem is mindig elmondja az orvosom, hogy nem tudja hova tenni a betegségem. Meg kicsit zavaros számomra néha, amit beszélnek az orvosok. Mikor kijöttem a kórházból azt mondták, hogy az injekció jobb lenne nekem és, hogy életem végéig szedni kell a gyógyszereket. Ez az orvos, aki most kezel először azt mondta elég lesz kb 2 évig, a 2 év már bőven letelt és folyton csak hosszabbítgatja a gyógyszerjavaslatom, most újra meg fogom tőle kérdezni, de kétlem, hogy valaha is elhagyhatom a gyógyszereket.

Egyébként nekem ezek voltak a tüneteim:

- Nem ettem, kb fél évig alig vettem magamhoz élelmet, így felnőtt nőként 40 kg-ra fogytam (az orvos szerint nem anorexia miatt, hanem ez a pszichózis miatt van.)

- Hallucináltam hónapokig.

-Félrebeszéltem.

-Annyira képtelen voltam koncentrálni, hogy képtelen voltam pl. almát venni a boltban, mind a földre ment, nem voltam képes használni a számítógépet, mert sosem tudtam jól beírni a felhasználónevemet és a jelszavamat.

- El akartam ajándékozni mindenem.

-Hangokat hallottam.

-Úgy éreztem rovarok vannak a gyomromban és azt gondoltam, hogy valaki lehallgatja a gondolataimat.

Ezekből az orvosok a félrebeszélést tudták, azt is csak kismértékben, mivel a kórházban beszélni se akartam. Meg még ki tudja mi minden zajlott le bennem, ezeknek töredékére emlékszem, a nagyrészét a környezetem mesélte. Nem tudom elmondjam e ezt az orvosomnak, ezek már évekkel ezelőtt történtek. Valahogy így is meghatároztam a pszichózist, pedig meg se szólaltam szinte.

Köszönöm az ötletet. Én is gondoltam rá, de már így is magánorvoshoz járok, az állam fizeti. Amúgy nagyon kedves, meg nincs vele semmi bajom, a gyógyszerem is csökkentette, meg is bízok benne. Csak valahogy kicsit olyan érzésem van, hogy bár végig olvasta a kórházi zárójelentéseim, de mivel a kórházban nem voltam túl együttműkődő még, így valahogy mintha csak "félig ismernének" engem meg az esetem is, legalábbis így érzem. Most meg már hála az égnek nincsenek tüneteim.

A pszichológus szerintem nekem kevés, jártam hozzá a kórházban is, az után csak pszichiátert javasoltak. Évek óta heti 1x találkozunk. Pszichológussal semerre se jutottunk. Lényegében csak a felszínt kapargatta, szép mondatokat mondott,de előbbre nem jutottunk. Bár néha a pszichiáterekkel is ez az érzésem. Pl. legutóbb is elmondta az orvosom, hogy ez olyan, mint a diabetesz, ha szedem a gyógyszereket nem lesz semmi baj. De a kórházban pl. hónapokig szedtem, még is folyton félrebeszéltem,hallucináltam,aztán egyszer csak "maguktól" elmúltak,vagy több hónap kellett, mire beálltak a gyógyszerek, nem tudom, de legutoljára már komolyan azt hittem úgy maradok. Mikor haza kerültem szinte újra kellett tanulnom beszélnem, senki se értette,hogy mit mondok, dadogni is elkezdtem,pedig előtte sose dadogtam. Nagyon lassan beszéltem és érthetetlenül, kb 1 évig kellett gyakorolnom mire helyreállt. Szerintem nagyon megviselte az agyam.

1. Szerintem a 19-esnek üldözési mániája lehet, legalábbis elég erős a gyanúm, ha egy névtelen oldalon egy ismeretlen emberről azt feltételezi, hogy hazudik. Nem az volt a kérdés, hogy te mit hiszel igaz e vagy sem. De elég nagy barom az, aki itt hazudozik, pont névtelenül semmi értelme.

2. Az 1. pontot megerősíti az a tény, hogy valamit a háziorvosról hablatyolsz, akit soha meg se említettem. Oly annyira nem, hogy azt se tudom ki az. Itt, ebben az országban havonta váltakozik a háziorvos, 10 év alatt, mióta itt élek 1x voltam a háziorvosomnál, tehát azt se tudom ki az. Fölösleges oda menni, itt nem kell vele találkozni, ha egyenesen összeköttetésben vagy a szakorvosoddal. Tehát a háziorvosom pont,hogy semmit se tud a betegségemről, csak a szakorvosom.

3. Én nem emlékszem, hogy a kórházban találkoztam volna neurológussal. Arra emlékszem, hogy mikor először kerültem kórházba végeztek MR vizsgálatot, amit esetleg megmutathattak neurológusnak, de akkor még a beszédem se ment el. Igaz csak részlegesen történt, sérülhetett a beszédközpont szerintük. A 2. alkalomnál lehet találkoztam 1x neurológussal, csak annyira kész voltam,hogy nem emlékszem, ezt nem tudhatom, de ami biztos, hogy miután haza kerültem neurológus nem látott. És igen, képesek így diagnosztizálni, szerinted úgy megy,mint a filmekben, hogy bemész és kivizsgálnak tetőtől-talpig? Sajnos nem így megy. Úgy meg pláne nem megy,hogy esetleg gyanakodnak személyiségzavarra, ha gyanakodtak is volna,nekem tuti nem mondják csak a végleges diagnózist.

Szóval kedves 19-es, megkérlek, hogy értelmetlen kommenteket a jövőben ne küldj, inkább ne is olvasd az én kérdésem, ha nem tudsz mást csinálni, mint egy beteg embert kritizálni, akinek erre pont nincs szüksége. Szerintem szégyeld magad!