Miért lehet ez pszichológus után?

3# Ez teljesen normális :) Lesznek könnyebb és nehezebb alkalmak. Lesz olyan, amikor megkönnyebbülve és megnyugodva érzed magad. Lesz, olyan amikor úgy érzed, hogy nem a legkellemesebb élmény a pszichológussal lenni...

Ha sose kavar fel a terapeuta egyetlen kérdése sem, akkor nincs haladás a terápiában. Épp ez a lényeg. Szépen fokozatosan - a te saját tempódban - szembenézel a "rémálmaiddal", azokkal a dolgokkal, amiktől eddig próbáltad megvédeni magadat. Mindenkinek vannak érzékeny pontjai/lelki sérülései, amiknek érintése ellen „védekezünk". Ha már nem tudunk eléggé védekezni, akkor új viselkedést veszünk fel vagy irracionális érzéseket/gondolatokat fejlesztünk ki. Ezek lesznek a pszichés tünetek. A terápián ezeknek a gyökeréig ástok le, ami nem kellemes. Ezt viszont egy biztonságos környezetben történik a terapeuta támogatásával.

6# vagyok. Fél éve járok terápiára.

Az érzések skálája, amikkel a terápiáról kijöttem: megkönnyebbülés megnyugvás, öröm, magabiztosság, szorongás, düh, bűntudat, bizonytalanság, félelem...

Volt, amikor annyira szorongtam a terápia előtt, hogy le akartam mondani. Végül mégis elmentem. A terapeutával megbeszéltük ezeket az érzéseket, nagyon türelmes volt, úgyhogy utána már megnyugodva jöttem ki🤷‍♀️

Volt, amikor dühös voltam a pszichológusra. Következő alkalommal szintén megbeszéltük és rájöttem, hogy nem is rá voltam dühös, csak kivetítettem rá az érzéseimet, amit az egyik érzékenyebb téma váltott ki...

Csak hogy lásd, ez nem egy felfele ívelő út. Lesznek hullámvölgyek.

Ennek ellenére folyamatosan fejlődök és jobban vagyok. A lényeg, hogy legyél vele őszinte és ha valami zavar/bánt, akkor azt mond ki.