A végtelen harcot, vagy az öngyilkosságot válasszam?
Egyik pillanatban még akarom ölni magam, a másikban pedig történik valami, ami azt mondatja velem, hogy "maradj még egy kicsit!".
A Covid járvány előtt is magányos voltam, nem számíthattam senkire, akivel ki tudtuk volna beszélni egymást. A szüleim, bár még velük élek még mindig, lelkileg már kamasz koromban eltaszítottak maguktól, mert ha foglalkoztak velem, nem úgy, hogy jó legyen. Apám sokszor terrorizált lelkileg, tettekkel nem, csak szavakkal. Az osztálytársaim is szemetek voltak velem, ezt sem tudtam megbeszélni senkivel. Ígyhát magamban örlődtem, örlődök hosszú évek óta. Nem is volt még párkapcsolatom, baráti köröm.
Ez mára megváltozhatott volna, szociális életem már lehetne, ha ez a k@rva vírusjárvány nem tört volna ki, ugyanis felvettek egyetemre, ahol már felnőttek vagyunk a társaimmal együtt és úgy is viselkedünk egymással. Csakhát itt a járvány! Nem találkozhatunk egymással normálisan. Ráadásul pont novemberben meghalt a nagymamám is.
A világ nem normális! Félek, nem is lesz az soha többé! Megölték azt az értéket, ami még volt! Mi értelme hát így az örökös harcnak?
Akik egyet értetek velem a világgal kapcsolatban, mi az őszinte véleményetek, van-e értelme még eröltetni ebben a haldokló életben? Alapjában véve hiszek Istenben, de most úgy érzem, most egyben visszakapjuk azt a sok rosszat, amit tettek elődeink a világgal, a Földdel. De ez nem élet! Isten magunkra hagyott a gonosz emberek markában, mi meg lassan megfulladunk. Én magam sem tudom, bírom-e, és ha igen meddig.
Melyik utat válasszam?
22/F
Előbb-utóbb úgyis meghalsz, szerintem felesleges megöngyilkolnod magad.
Addig is csináld azt, ami jól esik: egyél, igyál, aludj, játssz, szexelj, olvass, filmezz, sportolj, táncolj, hallgass zenét, szagolgass virágokat... stb.
A harcot válaszd, és ismerd meg Istent valójában, ne csak elképzeléseket gyárts róla. Szívesen segítek ebben, csak írj privátban!
Üdv: Lóránd
Isten nem kicseszésre játszik.
Legyél önmagad legjobb barátja.
Bánj magaddal úgy, mint akit a legjobban szeretsz.
Tanulj még egy kis emberséget a Földön.:)
Az élet kapujában lemondanál magadról? Éppen most jön a legjobb korszak. Az egyetem azért jó mert olyanok vannak ott mint te hasonló érdeklődésűek.
A fejemet a falba verem ma, hogy nem barátkoztam jobban ott az egyetemen. Miért? Mert olyan voltam hogy nagyon koncentráltam a napi egyetemi feladatokra, az odajárokbol csak egy szűk baráti csoportot alkottunk csak. Nem kell mindenki barátod legyen, de csak beszélgess el minél többükkel.
Nézz magadba, mentél oda valakihez barátkozni? Vagy csak a mások cselekedeteiből gazdálkodsz? . Kelj fel, válaszd ki a szimpatikus egyetemistákat és barátkozz velük. Egy jotanács! Azokkal is beszélgess el akik nem szimpatikusak annyira. Lehet hogy tévedtél.
A legszebb időszak amikor meghoditjuk egyetemistaként a világot, így visszanézve...
Szüleidnek személyiségzavara van. Nyugodtan mondhatod másnak hogy nem kell őket épelméjűnek tekinteni.
Talán neked is van személyiségzavarod, de traumád az biztos. Nem könnyű, de van még olyan, aki túljutott ilyesmin. Nem kell hinni a mesékben meg a sültgalamb legendájában. Felnőttként kezelve szerintem könnyebb túljutni. A papokból sokan önfejűségre tanítanak, amiből csak a baj van.
Novemberig, amíg volt bejárás az egyetemre, mentem oda társaimhoz, akiket megismertem a két augusztusi gólyatalálkozóról.
Istenem! Ez is nagyon hiányzik, hogy szabadon együtt lehessünk, ezért is vagyok olyan letargikus hangulatban, hogy egyre többet foglalkozok az öngyilkosság gondolatával. Aztán eszembe jut Isten és az út, amin a tanítás szerint szeretné, hogy járjak. Így hát azért kezdek imádkozni, hogy tegyen a szó szoros értelmében csodát és tünjön el a vírus és legyen újra minden, amilyen volt.
Köszönöm mindannyiótoknak az eddigi válaszaitokat! Jöhetnek még!
Nos ha vallásos vagy, akkor legjobb lenne, ha a szeretetért imádkoznál. A környezetedben szunjon meg a veszekedés és a megértés egymás segítésére figyeljetek. Hogy az emberek megtalálják a szeretet magját és ha valaki magányos akkor is tudjad hogy ha a másik aki éppen harcol annak is szeretetre van szüksége. A világ elromlott. Mindenki egyre önzőbb lett. A saját dolgainkon kívűl egyre kevésbbé vagyunk mások gondjaira nyitottak, segítőkészek. Helyette komputerjáték adja a nap fő élményét sok fiatalnak.
El kell jutnod a felebaráti szeretetig, ha az meg van, akkor jön a legnehezebb ellenségeid szetetéig. Csak úgy lehet, hogy nem veszed figyelembe, hogy azok harcolni akarnak veled, hanem mindig azt tartod figyelembe, hogy ő is mint te, szeretet hiányos, égetően szüksége van szeretetre. Ha egy ilyen "harcosnak" szeretettel válaszolsz, akkor meg fogod törni azt a rossz folyamatot, amit elinditott. Máskülönben végtelenség megy a harc, aminek a vége a felörlődés.
Tudod Krisztus csak egyetlen parancsot hagyott nekünk. A szeretet parancsát. Amit nem is olyan rossz betartani. A szeretet nem meghátrálás és az élet gyengesége, nem, hanem a végső cél, amire mindenki vágyik, az élét egyik végső értelme, ami a környezeted rendberakásával kezdődne és benned végződne.
Mutasd meg hát nekik hogy van más út, van szeretet benned, elfogadod őket úgy hogy ők is szeretethiányosak, mint te. A keménységre mindig szeretet legyen a válasz. Ha szóban nem megy, vegyél egy ajándékot aki téged kritizál, jaj de még fog lepődni és meglágyulni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!