Szociális fóbiából ki lehet gyógyulni vagy inkább visszahúzódó természetem van?

Kiskorom óta nehezen beszélgettem bárkivel.

Fejlesztő tanárom volt, logopédusnál voltam kiskoromban.

Beilleszkedni nehéz volt sok helyen, főleg ha váltanom kellet ahol sokáig egy helyen voltam mint általános iskola.

Komolyabb intézéseknél mint posta, orvos, interjú stb. mindig halkan beszélek, visszakérdeznek, dadogok néha (ez mostanában kezdődött el), nehezen jön ki szó a számon, elfojtom a mondataimat, izzadni kezdek.

Interjún mikor magamról kérdeztek eddig alig tudtam mit mondani mint amit leírtam az önéletrajzban és akkor hallani, hogy elfojtom a mondatot és várom, hogy beszéljen inkább az interjúztató.

Kerülöm a tömeget, bulizni nem járok, mindig sietek haza, egy barátra tettem szert csak aki suli után is megmaradt.

Általános iskolai váltás után (első szakközép) kezdődtek talán a komolyabb cikizések talán ez okozhatta a mostani csendességemet de ez igazából kiskorom óta ilyen, itthon tudok azért sokat beszélni (videók alapján is beszédes voltam) de általánosban mindig aggódtak értem, hogy mi lesz velem ha ilyen csendes vagyok, általános végén is azért néha a tanárok mondtak olyat, hogy azért már többet beszélek meg mosolygósabb lettem ami jól esett.

Néha azért sikerült kirugaszkodnom és felszólalni suliban, feleléskor, érettségin, de ez is csak néha és általában aki megismer az tudja, hogy egy csendes és visszahúzódód lány vagyok.

Buszon is általában a végére ülök, hogy én lássak rá mindenkire, a leghátsó sorba, telefonon nem szeretek beszélni inkább üzenet...

Nincs ezzel gond igazából, csak szeretnék azért néha normálisan beszélni mással dadogás meg félelem érzet helyett, annyira nem szeretnék extrovertált lenni de szeretném ha azért valahol nem egy csendes lányként ismernének meg bár a természeten lehet nem lehet változtatni.

24l