Miért ilyen előítéletesek az emberek a skizofrénekkel szemben?

Sajnos a többség azt hiszi, hogy a skizofrének többsége veszélyes és szellemileg leépült. Pedig a többség a légynek se tudna ártani, nem úgy, mint egy alkoholista vagy egyéb mentális betegségben szenvedő. Én már 10 éve skizofrén vagyok és már 8 éve nem produkáltam tünetet. Előtte viszont nagyon komolyan beteg voltam, fél évig voltam a zártosztályon, ami nem volt túl kellemes. Az orvosom szerint még a skizofrének között is nagyon beteg voltam. Tisztességesen szedem a gyógyszerem, minden nap, egyetlen egy kezelést se mondtam le, hetente megyek. Tudom, hogy beteg vagyok, már beláttam. Régen nekem se volt betegségtudatom.

Elvégeztem az orvosit, de nem volt hozzá motivációm és most matematikusnak tanulok. Igazából teljesen üresnek érzem magam, már semmiért se tudok lelkesedni úgy, mint régen és folyton fáradt vagyok a gyógyszertől. A pszichiáterem szerint ez mind a betegségem + a gyógyszer következménye. Le is nyugdíjaztak, de azért még szeretnék mellette dolgozni és kiteljesedni. Vágyom rá, még ha nem is érzek már semmit. (Külföldön élek, itt lehet dolgozni a nyugdíj mellett.)

Kívülről senki se mondja meg rólam, hogy skizofrén lennék, barátaim még sincsenek, egy se. Úgy érzem idővel egyre terhesebb számomra az, hogyha eljutok odáig, hogy valakinek egyáltalán azt bevallom, hogy nyugdíjas vagyok 20 éves korom óta, hogy miért is vagyok az... Most, hogy eltelt 10 év, már nem szégyellem, hogy beteg vagyok, itt valamennyire elfogadóbbak az emberek, de még itt se mertem senkinek se elmondani.