Nagyon el vagyok keseredve. Mit tegyek?

Az a helyzet, hogy 26 éves vagyok és semmim sincs. Szüleimmel élek és teljesen ki vagyok készülve. 3 év után az államvizsga előtt abbahagytam az egyetemet. Ezt teljes kudarcként éltem meg. Sajnos egy olyan egyetemre akartam mindig bekerülni, ami kívülről vonzó volt és nagy lehetőséget láttam benne, kitartottam a végsőkig és aztán felvettek, de sajnos ott szembesültem vele, hogy nem is olyan jó mint gondoltam. Sajnos kikészültem. 3 hónappal ezelőtt kezdtem el tanulni de olyan szinten magas az elvárás h hihetetlen. Jogi egyetem szintű és a szak önmagában nem ér annyit, mint egy jogi egyetem. Az elején még ment, motivált voltam és sokat tanultam, munka mellett is, de tavaly bejött ez a vírus és azóta rosszabb lett minden. Online megy minden és nekünk egy félév teljesen kuka volt mert tavaly márciusban nem volt rendes oktatás, csak beadandó. Sok volt az olyan tantárgy is ami az államvizsga része és hát sok minden kiesett így. Úgy érzem ennyit nem tudok bepótolni már, törvényeket bevágni, mert nagyon sok. Az iskola részéről sincs semmilyen empátia. Sajnos önmagában az oktatás is borzasztó. Magas az elvárás és közben meg teljesen rosszul oktatnak. Tavaly ilyenkor örültem annak ha arra van időm, hogy megírjam a beadandókat. Nagyon sokat dolgoztam, főleg nyáron és nem volt időm elkezdeni tanulni. Szakdogat is ősszel kezdtem el írni szóval minden összejött rendesen, de otthagytam a munkámat és úgy voltam vele, hogy ráfordítom ezt a félévet a tanulásra. De nem számítottam rá, hogy teljesen be fogok sokallni. Mindennap gyomorideggel kelek, fáj a hasam a stressztől és nem tudok normálisan aludni. Későn fekszem és korán kelek, magamtól. Úgy érzem összeomlott az életem és az egyetem nem nekem való, főleg a sok elvárás miatt, amit már nem tudok teljesíteni. Az a durva hogy egy semmitmondó szakon is olyan az elvárás mint egy jogi egyetemen. Teljes törvényeket kell tudni és elvárnak nagyon sok mindent, nem is ez a baj de nincs normális oktatás másfél éve. Akik tavaly végeztek megúszták egy nagyon lightos allamvizsgaval, de nekünk nem engednek pedig mi is megerdemlnenk. Nos, összességében az a baj, hogy jelenleg 26 évesen konkrétan kezdhetem elölről az életem. Nincsenek barátaim , sosem volt rendes párkapcsolatom és most már úgy néz ki diplomám sem lesz. Teljesen össze vagyok törve. Mikor mondtam itthon hogy elmegyek télen zarovizsgazni arról hallani sem akarnak. Viszont én jelenleg az idegösszeomlás szélén állok és mindennap sírok és nem tudok 6-8-10 órákat tanulni. Egyszerűen bánt h ki kell dobnom 3 évet a kukába de nincs mit tenni, tegnap már anyum mentőt akart hívni mert olyan rosszul voltam. Sajnos 26 évesen nincs semmim. Se munkám , se emberi kapcsolataim, semmi. Teljesen kétségbe vagyok esve, már az is megfordult a fejemben h öngyilkos leszek, persze ez nem megoldás mert nem szabad feladni ha kudarc ér, semmi nem ér annyit. Arról nem is beszélve h egészségügyileg sem vagyok jól. Hiztam 30 kilót és rászoktam a dohányzásra, régen nem ilyen voltam. Életerős, küzdőszellem , de most úgy érzem minden betett már . Egyébként 4 munkahelyem volt amikor jártam egyetemre mert egyszerűen sehol nem tolerálták h járok suliba. Az egyiken igen, de ott napi 4 órát utaztam és nem bírtam már. Egyszerűen tanácstalan vagyok, jelenleg nem érdekel semmi. Nem tudom mit tegyek. Hogy dolgozzam fel h nem lesz diplomám és h 3 évet kidobtam a kukába ?