Ez normális szerintetek?

Miken sírsz?

Amúgy ha minden rendben, ha amúgy jó az élet, akkor lehet ez is rendben lévő. Csak ilyen nagyon érzékeny vagy. Mint egy nagyon finom műszer, ami minden érzelmet így erősen észlel és reagál rá.

Amúgy azért ahogy idősödsz mindenképp szilárdulsz kicsit. Pl ugyanazon a viccen sem tudsz nevetni akárhányszor. Szóval sírni sem. Ahogy a dolgokat egyre jobban megszokod, lehet ezek valamivel enyhébb mederbe terelődnek. Bár lehet akkor is átlag felett leszel érzékeny.

Csak próbálj olyan környezetben, emberek között maradni, ahol több a jó inger, hogy jó érzelmekben legyél mélyen.

5# 7# vagyok.

Igazából két kérdés van, amire választ kell adnod. Zavar téged ez az érzelmi labilitás? Úgy érzed, hogy valami nincs rendben?

Amennyiben igen (nekem az írásodból egyértelműen ez jön le), akkor keress fel egy szakembert.

Én ezek miatt javasoltam a klinikai szakpszichológust:

- volt már egy öngyilkossági kísérleted;

- úgy tűnik, hogy zavar téged ez az állapot, mert nem tudod, hogy mi okozza;

- gyakran érzel szorongást és pánikot;

- igaz, hogy a negatív hangulatod után jön egy jobb szakasz, de a nevetésed erőltetett.

13# vagyok.

Ez nem rinya :) Örülünk, ha segíthetünk valakinek.

Lehet, hogy szóban nem tudod magad rendesen kifejezni, de írásban igen. Logikus, érthető és jól összefoglaltad a problémádat.

(Én is részben szorongás miatt járok pszichológushoz. Tapasztalat, hogy egy jó szakember idővel fel tudja oldani ezeket a gátakat.)

#14 szerintem ez tök jó, hogy így részletekben összeszeded, hogy mik a gondok. Mert így könnyebb rájuk reagálnod.

Pl ha ez egy tényleges gond, hogy szeretnél emberekkel több kapcsolatot. de az introvertságed miatt ez nehéz, akkor ez olyan, amivel lehet mit kezdeni azért. szóval nem vagy reménytelen. pl egy ötlet lehet az, hogy próbálj ne társaságokba beilleszkedni, hanem egy egy emberrel kialakítani valamit. legalábbis nekem az van, hogy egy emberrel sokkal jobban tudok beszélgetni, mint többel. és minél többen vannak annál jobban így nem élvezem.

meg a beszélgetés olyan is, hogy a gyakorlás sokat számít. mert tök sok dolog nem információ csere. szóval nem valamiről van beszélgetés. hanem kicsit játék. hangsúlyok számítanak, meg tempók meg nem is tudom. de ez csak gyakrolatban megy. szóval ha van lehetőséged beszélni, akkor beszélj, ne azért, hogy valami kapcsolat kialakuljon feltétlen, cask hogy gyakorolj.

humor is jó dolog. próbálj megnevettetni valakit. ezt írásban is gyakorolhatod. pl próbálgasd itt a gykn :DD

Nekem is így szokott lenni, hogy egy ember erős egy társaságból. Nekem ez addig volt rossz érzés míg azt hittem, hogy ilyen csapat van és oda tartozik vagy nem tartozik az ember. És az nem eset jól, hogy én nem vagyok olyan erős része ennek. De aztán rájöttem, hogy az egyéni szálak többet számítanak és azóta ez nem bánt igazából. Szerintem arra figyelj, hogy azzal az egy emberrel a társaságból igyekezz tartani a kapcsolatot akkor is, ha nem jársz a közös dolgokra. Néha írj neki, vagy esetleg hívd fel (tudom ez durva :DD). Meg még az nagyon nagy lépés valakit elhívni valahova, vagy áthívni. Na ez még nekem se megy. De látom, hogy ez is jó lehetne.

Ismerem ezt is amit írsz erről a rosszul mondásról. Nekem itt az segített, hogy kicsit tanultam zenét, meg zsonglőrködni. És zenében is amikor félre játszik az ember, vagy improvizáláskor jön egy rossz hang, akkor nagyon meg is lehet fagyni, de lehet azt is, hogy az ember nem jön zavarba, hanem tovább megy. vagy később akár játszhat is a hibával. mondjuk megismétli a rossz hangot. zsonglőrködésnél is folyton leesik a labda. és akkor nincs semmi hanem fel kell venni. és ez a felvevős mozdulat szinte a része lesz az egész körnek. itt is valahogy annyi számít, hogy ne legyen fagyás. hogy tudjak így tovább mozogni. nem tudom jól adom e át. szóval hogy valahogy a kibillenés is legyen része a teljes mozgás sornak. amiről tudja az ember, hogy bármit csinál mindig lesz. és igazából nem is azt tanulja már az ember, hogy hogy ne legyen (bár ez jön azért a gyakorlatból), hanem azt, hogy hogyan mozog tovább, amikor lesz ez.

Meg az is megvan amit írsz, hogy amikor így eszedbe jut akkor sírsz. Csak én férfi vagyok és belőlem ilyenkor egy ösztönös káromkodás jön ki, de érzelmileg lehet hasonló összeszorult érzés préseli ki.

Így amit írsz amúgy nekem úgy tűnik elég jól csinálod a dolgokat. Lehet nem is kell sokat változtatnod, csak érni hagyni még, míg felépülnek ezek, amiket csinálgatsz.

Meg ehhez az érzelmi intenzitáshoz. Azért ez sok mélységet, szépséget is fog adni szerintem, hogy ennyire beletudsz menni lelkileg a dolgokba.

Nekem volt egy barátnőm, aki így eltudott nagyon kis dolgoktól is tök őszintén szomorodni. És néha tudott ez nehéz is lenni, de sokszor szép volt nagyon. Mert láttam, hogy így ezt az apróságot mennyire mélyen érzi.

Amúgy lehet valami művészet félével is próbálkozhatnál emiatt. írás, festés nem tudom.