Akik probaltak mar ongyilkosok lenni, de tuleltetek, orultetek hogy eletben maradtatok, vagy most is ujra probalnatok? Milyen erzes volt?

Erre én is nagyon kíváncsi lennék...

Én 2 embert ismerek, akik megpróbálták. Mindketten örülnek, hogy életben vannak. Egy beszűkült tudatállapotban úgy látták, hogy nincs remény, de most már szakszerű segítséget kapnak.

Én mikor magamhoz tértem sírva fakadtam. Azért mert még mindig itt vagyok. Persze a kórházból úgy engedtek haza, hogy konzultáljak pszichológussal, jártam is egy darabig, azóta nem. És igen. Újra megtenném, egyaltalán nem voltam boldog, hogy még élek. A mai napig sem vagyok az. Igaz, néha voltak jobb pillanataim, de még roszabb lett az életem.

Egy tartos folyamatosan fennallo betegseg betegsegek foleg a mentalis mert oket nem ertik meg elitelik bolondozzak pszichiatriai beteg vagy igy ugy en megkaptam es szarul esik mert nem tehettem rola hogy ezzel aldott meg a nyavalyas elet szenvedni szenvedni rosszullenni korhazakban orvosoknal rohadni ertelmetlenul elobb utobb belefaradsz elmennek ugy az eveid hogy nem elhetsz ugy ahogy akarsz engem annyira meggatolt ez a sok szar egy napot alig birtam vegigcsinalni lefekszek es kattogok holnap kezdodik elolrol rengeteg tunet amit nem tudok leplezni allando szegyenben erzem magam most mit mondjak hogy ne legyen cink mas meg egszseges boldog oromteli elvezi az eletet en meg orulok ha vegigcsinaltam egy napot eskuszom ez kinzas en is probaltam normalisan elni menni elore stb ugy elni mint a tobbi ember foleg korulottem masok epitik a jovojuket csaladot alapitanak nyaralnak utaznak mittudomen en meg mint egy darab szar probalkozok megse megy elobb utobb besokalsz lelkileg belefaradsz es megunod es inkabb itthagynad az egesz szart foleg ha hosszu evek ota csak a szenvedes jut meg a szar en igy latom igy erzem

Nem vagyok hajlando beletorodni h igy kell eljek inkabb eldobom ez sok nem erzem hogy ezt erdemeltem volna tul sok mar

En sem orultem, 14 eves voltam akkor. Most 10 evvel kesobb meg mindig erzek kesztetest, hogy eret vagjak. Nehez minden nap tettetni, hogy rendben vagyok es meg nehezebb, hogy nincs kivel beszelni errol. Szenvedes minden nap

#7-es: ha van kedved velem nyugodtam beszelhetsz rola..nekem is talan kicsit jobb lenne

En vagyok az 5os 6os . En megprobaltam kinyirni magam kb 5 eve akkor nem sikerult valahogy probaltam helyt allni dolgozni stb de lassan egy eve megint a godor aljan vagyok egyszeruen nem akarok igy elni es ha bele gondolok mennyi jo es mennyi rossz dolog tortent oszinten banom hogy akkor nem maradtam ott sot oszinten lehet megprobalom de ugy hogy sikeruljon is nincs kedvem zart osztalyon megrohadni ezek nem olyan bajok amik elmulnak majd nalam nem mulik el egyre rosszabb es ha nem kapsz segitseget bele sullyedsz marha jo buli ez bar csak ki maradt volna az eletembol tudom onsajnaltatas meg minden senki sem kivancsi a nyomorultakra