Depresszióval és szorongással küzdök egyszerre és nem sikerül az orvosoknak meggyógyítani. Mit tehetek?

25 éves férfi vagyok. 17 éves korom óta vagyok pszichiátriai gondozott. Volt egy öngyilkossági kísérletem, elüttettem magam egy autóval nyílt törést szenvedtem de fizikailag nem lett maradandó bajom. Súlyos depresszióban és szorongásos epizódokkal szenvedek azóta. Rossz tanuló voltam középiskolában. Egyszerű érettségivel végezhető irodai munkát végzek.

Nagyon sok gyógyszeres és pszichoterápiát kipróbáltunk már, jó orvosom van és küzd értem de mind hiába.

Az életem jelenleg:

Elmegyek dolgozni nem eszek egész nap próbálom minden időmet a munkaidőben kihasználni, mindent elvállalok amit csak lehet. Hazaérek és nincs egyszerűen életkedvem, első körben persze túlzabálom magam mert nem ettem egész nap, emiatt elhíztam. Aztán beülök a laptop elé és letargikusan bámulom a monitort, fél óránként befekszek az ágyba elalszom egy időre, megint vissza aztán jön az esti altató ami talán elaltat, talán nem. Teljes letargia az egész, egy hasztalan szardarabként tekintek magamra. Sokat gondolok arra, hogy jó lenne kínok között meghalni, erőszakosan mert ezt érdemlem, nem vagyok elég hasznos tagja a társadalomnak, nem lehetnek büszkék rám a szüleim. Volt egy két éven át tartó kapcsolatom aminek persze vége kellet, hogy legyen nem lehet velem kapcsolatban lenni. Az immun rendszerem is le van gyengülve, tele vagyok bőrtünettel. A szorongásos epizód abban más, hogy ilyenkor görcsös vagyok, gombóc érzés a torokban és jobban pörögnek a gondolatok.

A lényeg, hogy nincs erőm semmihez, semmit tenni. Megpróbáltam elmenni futni például de valamiért végig sírtam az egészet, mert olyan alacsony az önbizalmam, hogy azt hittem , hogy mindenki engem nézett ,hogy milyen kövér semmitérő vagyok, hajnalig fagyoskodtam egy padon mire sikerült erőt venni hazamenni. Az ágyban fekvés és a laptop előtt ülés az amire képes vagyok anélkül, hogy a mentális állapotom ne legyen teljesen dekompenzált. Meg persze a munkába elmenés, de az egy muszáj dolog.

Nem hat már semmilyen terápia, semmit sem javul az állapotom. Olyan gondolataim vannak, hogy mint a ráknál, van a végstádium ami után csak a halál jön, hogy lehet, hogy én is végstádiumban vagyok ezzel az egész összetett mentális betegségemmel és fiatalon fogok meghalni.

Mit lehetne még tenni? Más is van hasonló cipőben mint én?