Miért nem érzek semmit?

Csak megnézek egy olyan videót, amiről tudom, hogy rossz, amiről tudom, hogy negatív gondolataimnak kellene lennem, de nincs semmi. Olyan üresnek érzem magam. Mintha napról napra kevesebb lennék. Mintha egyre szürkébb lennék. Van amikor csak sírni akarok, de egyszerűen nem megy meg az sem, és ettől csak még rosszabbul érzem magam.

Ott az iskola, tanulnom kellene, tudom, hogy menne, de amikor arra gondolok, hogy megtanuljak még egy olyan dolgot, aminek semmi értelme, nincs erőm. Olyan borzalmas embernek érzem magam. A környezetemben igyekszem mindenkit boldoggá tenni, igyekszem mosolyogni és felvidítani őket, de amikor egy barátom elmeséli a problémáját és segítek neki, utána még üresebbnek érzem magam.

Boldog akarok lenni, de attól, hogy próbálom pozitívan látni a helyzetet, mindent, csak még rosszabbul érzem magam. Nem beszélek erről senkinek, mert akkor jönnének a mi baj és csak pozitívan szövegekkel, és a tény, hogy ez sem érdekel, még szörnyűbb emberré tesz! Mintha nem kapnék levegőt, mintha víz alatt nézném az életem fekete fehéren. Mintha egy gödörbe estem volna amiből nem tudok kijutni. Mintha egy vihar kellős közepén állnék. Ha a fejembe nézek, csak egy sötét teret látok és ott ülök én, összegömbölyödve, elbújva, és a démonjaim csak mondják megállás nélkül azokat a dolgokat, amiket én nem merek kimondani. Képzeletben mindig mindent összetörök, mindenkivel csak kiabálok, mert valójában sosem merném a körülöttem lévőket hibáztatni, mivel tudom, hogy csak én tehetek arról, hogy így érzek, de nem tudok rajta változtatni! Egyszerűen nem megy! Képtelen vagyok rá!! Én belefáradtam, úgy érzem kezdek nagyon elfáradni és mégis úgy érzem csak nyafogok itt a semmi miatt. Mintha senki sem hallana meg, mintha egy láthatatlan senki lennék. Úgy érzem a teendőim, a problémáim betemetnek és én csak süllyedek. Olyan rosszul bánok a barátaimmal, a családommal. Nem ezt érdemlik. Annyira ingerlékeny vagyok, egy rossz szó és máris a dühömet igyekszem elfojtani. Olyan nehéz elfojtani az állandó dühöt, amivel csak letarolnék mindenkit, de tudom, hogy ezt nem tehetem.

Nem tudom mit tegyek. Én csak fel akarom adni, csak eladások menni, aludni akarok és soha fel nem kelni. Azt akarom, hogy a szél felkapjon és csak sodorjon innen jó messzire. Szükségem van egy barátra, de csak ellöknék magam mellől mindenkit, hogy végre levegőhöz jussak.

Egyik nap jól vagyok, a másik nap? Nem tudom.