Miért nem érzek semmit rendesen?
Az elmúlt időszakban azt vettem észre, hogy egyre kevesebb dolgot érzek.
Tavasz elején egy vállrándítással tudomásul vettem, hogy van ez a vírus, de nem érdekelt különösebben. Nem éreztem semmit, amikor fizetésemelést kaptam. Akkor sem, amikor inzulinrezisztenciát diagnosztizáltak nálam.
Ősszel valóra vált az egyik álmom, végre itthonról dolgozhatok. Fapofával fogadtam a hírt. Pár óráig örültem neki, de azóta nem érzek semmit ezzel kapcsolatban.
Meghalt a mentett cicám. Egy órán keresztül sírtam, másnap csak annyit éreztem, hogy nem akarok senkivel beszélni. Két hét múlva egy másik kisállatom is elment, szegény öreg és beteg volt már. Alig sírtam. Azóta még kevesebb dolgot érzek. Egyre kevesebbet.
Nem nevetek a vígjátékokon. Nem félek a horrorfilmek alatt. Ha beszélgetek, akkor olyan, mintha nem is én válaszolnék. Mintha egy érzelemmentes robot lennék.
Egyre durvább dolgokat nézek, olvasok, csak hogy érezzek valamit. Néha jön egy adrenalinlöket, az erőt ad. Este próbálok arra koncentrálni, amiről álmodni akarok. Szeretem azokat az álmokat, amikben üldöznek, elrabolnak, harcolok. Addig is érzek valamit.
Előfordult, hogy egy sebet kapartam a kezemre. Többször is. Nem tudom, hogy miért. Semmi okom nem volt rá.
Valami valószínűleg nincs rendben velem, de nem érzem rosszul magam. Úgy érzem, hogy túlreagálom a helyzetet. Nektek mi a véleményetek? Mit tegyek, hogy megint legyenek normális érzelmeim?
válasza:Gyerekkoromban sokáig depressziós voltam, az másnak érződött. Folyamatosan rossz kedvem volt, magányos voltam, úgy éreztem, mindenki ellenem van, mindenki célzásokat tesz. Rengeteget sírtam. Nem jártam iskolába, nem voltam rá hajlandó, magántanuló lettem. Szinte senkivel nem beszéltem.
Most viszont nem érzek ilyeneket. Nem sírok, csak nagyon ritkán. Ebben az évben háromszor sírtam, ebből kétszer az elmúlt pár hétben az állataim miatt. Nem akarok bezárkózni, elkerülni mindenkit. Elvégzem a munkámat és tanulok az egyetemi vizsgáimra. De közben alig érzek valamit.
válasza:Köszönöm a válaszokat!
A mostani helyzetben nem szívesen mennék dokihoz. A közvetlen környezetemben többen is kifejezetten veszélyeztetettek, emiatt igyekszem kerülni a felesleges utazást. Plusz a helyi felnőtt pszichológiai rendelés nem túl jó. 18 éves koromig gyerekpszichológushoz jártam, aztán átkerültem a felnőttekhez. Hárman kaptuk ugyanazt az időpontot, persze engem hívtak volna utoljára de addigra elmentem, mert nem volt annyi időm, hogy még két embert megvárjak. Azóta nem voltam pszichológusnál, de 20 éves koromra egész jól összeszedtem magam, utána pár évig tök jól voltam, de ez a tompultság egyre rosszabb lesz. Minden negatív élmény után egyre erősebb lesz, ezzel valamit kezdenem kell.
válasza:Depresszió és szorongás miatt, iskolába se tudtam járni, magántanuló voltam évekig. A tanulással nem volt gondom, csak azzal, hogy ott kell lennem. Egy időben pánikrohamaim is voltak.
A magánrendelést nem igazán tudnám megfizetni, legfeljebb pár alkalmat. Havi 1-2 alkalom elég lenne?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!