Hogy tartsam magamban a lelket, hogy ne legyek öngyilkos? (hosszú történet)

Talán olyan 2012-13 körül kezdődtek nálam az első olyan gondolatok, hogy véget akarok vetni az életemnek, ezt nem bírom tovább.

Akkor lehettem talán 13-14 éves mikor először váltottam iskolát általános után, nem tudtam megszokni az új közeget, sőt emiatt egy lány hatására megutáltak engem, szó szerint elüldöztek onnan, sőt ott kezdtem el lógni is mikor általánosban sosem lógtam, nem bírtam köztük lenni.

Akkor valahogy nem láttam kiutat ebből és az egyetlen megoldás a lógás volt, majd akkor jöttem rá egyszerűbb mód is van mint az öngyilkosság.

Kezdetben csak a metró alá akartam ugrani, mert az volt közel épp, majd hídról is leakartam ugrani, meg írtam búcsúlevelet is amit bánok.

Akkor a rendőrség is keresett, mert elszöktem, sőt beszéltek velem hogy ilyen többet ne legyen azt csak lett.

Később azért megtaláltam a helyem az iskolában el is végeztem egy szakiskolát 3 évig, majd érettségit próbáltam de nem ment 2 évig.

Közben ezelőtt dolgoztam egy boltban ahol hát ott tudatosodott igazán, hogy szociális fóbiám lett és mindig csak menekülni akartam onnan és mindig kifogásokat kerestem, hogy emiatt mondok fel, még sulizni akarok hadd mondjak fel, volt hogy lógtam onnan és elmentem egy másik munkahelyere (gyakorlatira) és ott próbáltam de nem jött össze, így kaptam a letolást és akkor nem is mehettem már vissza, de később megpróbáltam azért így visszavettek, mert közel volt és kihúztam 8-9 hónapot.

Azóta ez az egy igazi munkahelyen dolgoztam ilyen sok időt, sehol máshol.

Már sok munkahelytől is megváltam mert féltem a beilleszkedéstől és a kiközösítéstől, pedig tudom, hogy oda dolgozni járunk de mégis a történtek miatt berögzült.

Jelenleg majdnem lassan 1 éve és 3 hónapja nem dolgozok, mert találtam közben munkákat, de nem vállaltam mert félek nagyon, nem fogtam még fel, hogy vége van a sulis kornak (pedig miután megtaláltam a helyem szerettem és próbáltam sok suliba járni).

Azóta sok mentális bajom lett mint sok bűntudat, félelem a testszagom miatt korábbi szekálások végett, hüvelyi folyás miatti félelem, OCD, szociális fóbia szóval az életem mostanában mintha egy vitrinben lenne és külső megfigyelők nevetnek rajta, pedig valóságban csak én érzem mindennek a terhét.

Jelenleg munkákat keresek és próbálok fel állni, elkezdeni ha találok valamit, mert nincsen pénzem és ez a legrosszabb, meg hogy lett egy 1 éves űr az életemben amiben nem csináltam semmit.

Azóta az első öngyilkos gondolat óta vannak ilyen gondolataim, de úgy érzem túl lusta lennék ehhez és mostanában csak várom inkább, hogy valami betegség elvigyen vagy várom csak a halált ahogy telik közben unalmasan az idő, mert nem is akarok úgy meghalni hogy közben túlélem.

Valami viszont mindig vissza tartott, hogy ne tegyem meg mert ma még itt vagyok és igaz ez az 1 év semmit tevés ellenére is vannak feladataim meg úgy érzem, valamit teljesítenem kell, hogy ne haljak meg ilyen korán.

Egyik vágyam is úgy néz ki teljesül mint barátkozni egy japán származású lánnyal, mert régóta ez a vágyam csak valahogy most adódott erre lehetőség és ez is tartja még bennem a lelket.

Meg tervben van, hogy felújítom a külsőmet mint új haj, új stílus meg próbálom azért rendbe tenni magam.

De mindig ha valami negatívat tapasztalok akkor megint visszajönnek az öngyilkos gondolatok.

Meg félek ha sikerül azért is találnom munkahelyet ott is elkezdenén ugyanazt mint a korábbi helyemen a boltban hogy lógok, kitalálok okokat, hogy felmondjak, pedig szeretném ha lenne legalább több éves munkatapasztalatom.

Hogy feledkezhetnék meg az öngyilkos gondolatokról és élni az életet továbbra is? Annyira elrontottam az életemet úgy érzem a rossz döntéseimmel és emiatt is van bűntudatom, hogy rendes szakma helyett mint szakács, orvos, kertész helyett csak egy felesleges hídprogramos szakmám lett amire nem vagyok olyan büszke, de arra büszke vagyok, hogy kibírtam azért 3 évet ott és találtam barátokat.

Voltam pszichiáternél meg mindenféle orvosnál mielőtt írnátok a kérdés olvasta után de nem érzek sosem változást, ugyanúgy érzek mindig.

24 L.