Tud ebben valaki segíteni? (többi lent, konkrét kérdés a történetem végén)

Több fél éve elég komoly depresszióban szenvedek, az elmúlt 2-3 hétben már odáig jutottam, hogy minden nap igen sokszor az öngyilkosság gondolata jár a fejembe. 20 éves vagyok, barátok, barátnők nélkül. Soha nem voltam sovány és nagyon sokat bántottak a külsőm miatt. Elkezdtem fogyni, futni, kerékpározni 1,5 hónapja, 114kg-ról lefogytam már 86-ra. A bajom azzal van, hogy szó szerint senki nincs az életemben. Emberekkel nehezen tudok beszélni mert nehezen ismerkedem, mivel annyiszor bántottak a külsőm miatt, hogy nem tudok már bízni az emberekben. A lányoktól mindig is csak az elutasítást és megalázást kaptam, amit jól mutat az is, hogy 20 éves vagyok és egyszer nem kerültem még közel egy lányhoz sem. Munkám nincs, anyámmal és nagyanyámmal élek mivel sajnos az apám 15 éves korom óta folyamatosan alkoholizál. Fél éve olyan mint ha nem is élne velünk, ha haza jön is csak tántorogva beesik az ágyba.Közölte velem, hogy nem tart a fiának és hogy nem is akarták, hogy megszülessek. Ekkor zuhantam bele egy még rosszabb depresszióba. Előtte is az voltam már, de azóta úgy érzem semmi értelme az életemnek. Otthagytam 8. általános 2. félévében az iskolát is mert nem bírtam az állandó lelki terrort. Ekkor 16 voltam. Azért 16 mert a korom miatt 1 évvel később kezdhettem el, és 1 évet ismételnem kellett a sok hiányzás miatt, mivel már ekkor is gondok voltak a zaklatással. Az idén elkezdtem szeptemberben egy 8. osztályos tanfolyamot, . Úgy éreztem, hogy kezdenek a dolgaim alakulni, de talán csak még rosszabb lett. Az elmúlt kb 1 hónapban 3 lányt ismertem meg, ebből 2-t nem tagadom társkeresőn, az után hogy képet kértek igazából nem nagyon válaszolt egyik se. A 3.-at személyesen ismertem meg a suliban vele se jött össze. Nagyon össze-vissza írtam le eddig.

/Rövid összefoglalás

A lényeg, hogy 8 általános nélkül sehova nem vesznek fel dolgozni, most azért is fejezem be. Szüleim tartanak el akik már nagyon sokszor megmondták, hogy NEM akarták hogy megszülessek sőt már olyat is mondott anyám, hogy kár élnem is. Semmi nem érdekli őket ami velem kapcsolatos. 20 évesen még odáig se jutottam el egy lánnyal, hogy csókolózzak mivel csak elutasítottak./

A konkrét kérdésem az lenne, hogy hogyan szabaduljak meg ettől a depressziótól? Pszichológusra pénzem nincs, és talán félek is tőle, hogy ő is csak megalázna. Most 2 utat látok vagy kijövök ebből a végtelennek tűnő szakadékból, vagy meghalok.