Mire utal ha valaki csak a negatív érzelmeit tudja megélni intenzíven?

Szia! Nekem dettó ugyanez volt. Nem mentális betegség okozta. Rossz korszakomban voltam, rossz társaságokban. 'Senki sem beszélte a nyelvem', ezért kívülállónak éreztem magam mindenhol, ahol pedig tudtam arról beszélni, ami érdekel, ott rendszeresen kihasználtak és terrorizáltak. Sok trauma ért, de az volt az egyetlen hely ahol arról beszélhettem, ami érdekelt. Nagyjából 11/12éves koromban kezdődött, és 15-16 évesen kezdett megszűnni, amikor ugyanis társaságot váltottam. A környezet is sokkal barátságosabb lett és amint jobban éreztem magam, az egészségügyi problémáim is megszűntek, annak ellenére, hogy nagy stresszel járt a váltás.

nem mondom, hogy minden ilyen esetnél ez a gond, csak a tapasztalatomat írtam le. Sok mentális betegség is állhat emögött. Én ugyan haragot nem éreztem, esetleg kicsi félelmet, de leginkább szomorúságot. Reménytelenül szomorú voltam éveken keresztül, és még fel sem nőttem. Nem voltak a családon belül gondok, ha valaki erre tippelne... vagyis nyilván voltak, de azok elenyészőek voltak a többi társaságban történtekhez képest.

Ez a viselkedés valamilyen még feldolgozatlan traumára utalhat a múltból.

El kellene mennie egy pszichológushoz az illetőnek, hogy együtt közösen felkutassák,és megoldják ezt a problémát.

Mert TÉVHIT, hogy csak a bolondok járnak pszichológushoz!! Normális emberek is vannak ott, akikkel az ő akaratukon, befolyásukon kívül történt valami, amit egyedül nem tudnak feldolgozni. És NEM, NEM gáz elmenni egy pszichológushoz, mert ők ezért vannak. Kisebb problémákkal is foglalkoznak, mert relatív, hogy kinek mi a kis és nagy probléma, éppen ezért ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz, mert mindenki életéhez más és más fajta problémák fűződnek. Ne szégyelld magad, nagyon is bátor és ügyes dolog megtenni a legelső lépést a gyógyuláshoz vezető úton. Mert a lélek is lehet sérült, nem csak a test. Akármennyire is nyálasan hangzik.

Keress fel egy pszichológust, de valami elismert szakembert! És, ha egy nem tetszik, ne add fel. Akkor keress mást, és, ha ő sem, akkor megint mást! Addig, amíg meg nem találod az igazit, akivel tényleg együtt tudsz dolgozni. Viszont nem összekeverendő azzal, hogy valami olyat mond, ami bár fáj, de igaz és segít egyről a kettőre lépni. Nehéz folyamat meggyógyítani a lelket, és sokszor fájdalmas is, de MEGÉRI!!