Hogyan tudnék újra a régi önmagm lenni? És kiűzni ezt a sok negatív energiát ami körülvesz?

Minden ott kezdődött, ahogy a férjemmel 3 év után össze költöztünk anyósomék melletti üresen álló házrészbe. (átmenetileg, pár évre utána veszünk sajatot, ott egy gyereknek volt elég hely) Mára már épül a házunk, 1 év mire be tudunk költözni.

Addig életvidám mosolygós szeretnivaló nő voltam. Ezután jött az, hogy az addig kedves család teljesen megmutatta valójában milyenek. Jöttek a tipikus problémák. Ők mindig mindent jobban tudtak, okoskodás kritizálás ment. Terhes lettem nem örültek, anyós el akarta vetetni, majd utána játszotta a minta nagyit, mindenki beleszólt durván a nevelésbe, bántottak szóban, manipulálni próbálták a férjem, a házasságunkat fúrni. De mi kitartottunk.

Rengeteget veszekedtünk miattuk, én reménykedtem hogy jobb lesz. De a férjem és köztem ez nagyon megváltoztatta a dolgokat, szeretjük egymást de ez a kis "ék" ort van. Sajnos ők olyan család hogy kifelé jópofi ha meg elfordul szidják és kést szúrnak a hátába. És mindenki mindig össze jár a másikkal.

Az évek alatt próbáltam túl lépni újra és újra, megbocsátani, elengedni, de nem tudtam. Sőt azt vettem észre hogy alig mosolygok, és én is megkeseredett, kritikus emver lettem. Amilyen előtte soha sem. Hiába van egy csodás gyerekünk, úgy érzem nem tudok neki 100% os szeretet adni, mert a szívem egy része tele van dühvel gyűlölettel és utálattal a férjem családja iránt. (tényleg nagyon megaláztak)

A barataim ismerőseim körében engem mindig mindenki szeretett mert olyan csupaszív ember voltam.

Most meg kb csak ideges vagyok állandóan, utálom a rokonokat, gyomoridegem van minden találkozás alkalmával,ha már meglátom őket az udvaron, vagy ha átjönnek hozzánk. Sajnos a férjem kötődik hozzájuk az nem megoldás hogy ha nem találkozunk minden oké lesz, mert az unokákat nem tilthatom el tőlük.

Nem szeretem magam amiatt hogy utálom őket, szeretnék boldog életvidám lenni újra de azt érzem beszippantott ez a fajta élet stílus.

Mit tegyek?

Újra meg kellene találni önmagam. Amiben boldog vagyok.

Imádom a gyerekeimet és ez tesz szinte csak boldoggá de ez nem olyan amire gondolok. A férjem is boldogság, csak vele kapcsolatban is azt érzem, hogyha én is vidámabb lennék ő is másképp állna hozzám. És más lenne a viszonyunk.

Minden tanács, ötlet érdekel, ami segíthet. Nagyon el vagyok keseredve. Leszek valaha is újra felhőtlenül boldog?