Mit lehet kezdeni azzal, ha ennyire pánikolós/izgulós vagyok?

Én először kb. 20 éves koromban találkoztam ezzel, amikor egy előadást kellett tartani 10 ember előtt a fősulin. Előtte ha feleltem pl.középiskolában (pedig ott 30-an voltunk) sosem volt ilyen. Aztán a munkám miatt kellett előadásokat adnom és mindig nagyon izgultam, egyszer kellett egy több száz fős rendezvényen bemutatót tartanom, megittam egy felest frontinnal, de úgyis rossz volt. Aztán egyre többször adtam elő, próbáltam mindig tudatosan figyelni arra, amit mondok, nem pedig az emberekre. Mostmár 36 évesen elértem,hogy egyre kevésbé izgulok, mindig azt mondom amit szeretnék és ha nem jut eszembe valami,akkor mondok mást helyette. Nekem a gyakorlás volt az ami megoldotta ezt a problémát.

Nálam is hasonló a helyzet, csak sokkal enyhébb. Élőben én sem izgultam annyira sosem. Nem tudom, hogy ezt pontosan hogy hívják, de én amolyan hívásfóbiának hívom. Online egyszerűen nem merek beszélni mások előtt. Még akkor sem, ha csak egy szimpla telefonhívásról van szó. De persze muszáj megjelenni az online órákon, ahol fel is szólítanak. Már kezdek hozzászokni. Egyszer volt olyan, hogy fel kellett volna oldani a némítást véglegesen, tehát nem csak addig, amíg beszélek. Akkor olyan durván elkezdtem rettegni hirtelen, hogy huuuu. Még szerencse, hogy sokan mások sem kapcsolták be a mikrofont, és így én is inkább kihagytam. Szerintem ezt szimplán csak le kéne győzni, nem lehet mást tenni. Idővel az ember csak hozzászokik ezekhez a helyzetehez.

Én megmondanám a tanárnak, hogy az anyját feleltetgesse.