Nem akarok öngyilkos lenni de nagyon arra fele sodor az életem, mit tehetnék? (hosszú regény)

Olyan olvassa el akit tényleg érdekel és nem pötyögi be pár mp múlva, hogy "túl hosszú nem olvastam el.." mert ilyet is kaptam már!

Az első öngyilkos gondolatom talán 2013 őszén lehetett, mikor volt a nagy váltás általános iskola és szakközép között amikor nem tudtam választani mi akarok lenni, ezért családom választott nekem sulit.

Sajnos elején minden oké volt aztán miután összebarátkoztam egy lánnyal egyik nap már nem akarta, hogy kövessem, nem akart mellém ülni, mindent kritizált amit csinálok, osztálytársak is elkezdtek piszkálni miatta főleg.

Inkább szóban szerencsére sosem volt fizikai. De ezek akkor nagyon elszomorítottak, elkezdtem lógni. Nem akartam velük együtt lenni. Ekkor már a metró elé is le akartam ugrani, de féltem. Buszoztam, majdnem leszálltam mikor a hídhoz értem de özönvíz eső esett azt hazamentem nehezen.

Elszöktem itthonról, még vonatoztam is csak ne kelljen szenvednem. Írtam búcsúlevelet de megbántam és mikor hazaakartam menni már megtalálták és lecsesztek utána. Utána nehezen beilleszkedtem egy jó suliba, és elmúltak ezek.

De próbáltam letenni az érettségit és matek miatt bukott az egész. Itt 2 évet voltam. Közben dolgoztam árufeltöltőként de utáltam, párszor lógtam mert máshova akartam menni de nem vettek fel, késtem sokat. Végül most 1 éve keresek állást és nehezen de találtam 3-at is szerencsére. De még nagyon sok problémám van.

OCD szerű rituálékat produkálok, megfelelési kényszerem is van, büdös folyásom van a hüvelyemből amitől rettenetesen szorongok és percenként szagolom magam tömegben. Mostanában jöttek vissza az öngyilkos gondolataim, főleg mert sokat sírok unalmamban. Tényleg nincs célom és már inkább öngyilkosság helyett várom a végkifejletet csendben és addig megpróbálom halogatni az időt olyan dolgokkal amiket szeretek, de ezek pénzbe kerülnek és ha dolgozom megvenném.

Minden nap azt várom, hogy elvigyen a koronavírus, vagy legyen valamilyen gyógyíthatatlan betegségem de amilyen mázlista vagyok.

Hülye szakmám van ami nem jó semmire, érettségit is buktam és nem akarom újra írni mert már 2x próbáltam azt nem megy.

Sok mindent elszúrtam az életemben és alig van valami jó amire emlékezhetek szomorúságomban.

Partnerkeresésben is bonyolult vagyok mivel lányt szeretnék magam mellé. Gyereket a hátamra se kívánok, ezért nyugodtan kövezzetek meg nem izgat..

Annyira félek elmenni orvosokhoz kezeltetni magam, hogy már inkább átalszom a napjaimat is.

Egyedül nőgyógyászhoz mentem de nem érte meg! Kaptam rohadt 2 kapszulát és krémet azt ennyi...Nem hatott. Feleslegesen mentem el.

Nagyon magamba roskadtam, várom a halált de félek is tőle.

De nekem valamiért megváltás lenne.

De azért ha nem ilyen lennék akkor tudnám élvezni az életet csak megakadtam és mentálisan leblokkoltam.

Mit tanácsoltok, hogy szabaduljak ki ebből a mókuskerékből?

Öngyilkos nem szeretnék azért lenni de régebben nagyon azt akartam mert akkor nem láttam hogy lenne ebből kiút.(piszkálások)

Köszönöm ha elolvastad és kíméljetek meg a troll kommentektől jó? Annyit láttam ezen az oldalon és tényleg erre nincs most szükségem. 23L