Borderline személyiségzavar, vagy valami hasonló?

Tudom-tudom, amiért most írok, sokan elfognak ítélni, mert "diagnosztizálni próbálom magam". Nos elmondanám az elején, hogy egyáltalán nem az a célom, hogy diagnosztizáljam magam, ha tényleg van benne valami, hogy ilyen személyiségzavarom lehet, egyenes orvoshoz szeretnék vele fordulni. Viszont nagyon elegem van abból, amit nap, mint nap érzek és nem tudok befolyásolni.

Szóval rákerestem, nézegettem dolgokat és a borderline személyiségzavar keltette fel a legjobban az érdeklődésem. Próbáltam minél mélyebben beleolvasni, hogy mik a tünetei, stb. Sajnos az összes tünet, összes panasz, ami egy borderline-osnak szokott lenni, bennem is meg van. Lehet, ez nem pont borderline ("ami nekem van"). Viszont nagyon durván igazak voltak rám az állítások.

Mindig úgy kezdődik az egész, hogy instabil leszek érzelmileg valamiért (tegyük fel, egy rosszul sikerült óra). És ha ilyenkor bármi szerettem/barátom egy kicsi jelét is mutatja, hogy elhanyagol, vagy nem szeret, egyszerűen elkezdem ignorálni, sírok, hülye dolgokat teszek, mint, hogy bántom őket szóban, jobb esetben csak "flegma" leszek.

Egyfolytában szorongok, mindegy miről, vagy kiről van szó.

Tavaly nyáron, elég rossz állapotban voltam (depresszió?) és azóta nagyon könnyen változnak az érzéseim, néha csak percekig, de van amikor hetekig. Egyszerűen csak boldogból szomorú, szomorúból vicces, stb.

A szorongásom miatt nem szeretek egyedül dolgozni, mindig úgy vagyok vele, hogy amit én csinálok az rossz, viszont azt se szeretem, amikor a számba rágják mit csináljak.

Nagyon rossz az önbecsülésem, utálom magam, viszont vannak nagyon random pillanatok, amikor szépnek jónak, sőt a legjobbnak tartom magam. De általában mindenben gátol az önbecsülésem hiánya.

Az a baj, hogy sokáig tudnám még sorolni ezeket, viszont azért regényt se akarok írni magamról az oldalra. Ezeket, amiket fent leírtam (elméletileg!) igazak a borderline személyiségzavarra. Nem tudom, hogy konkrétan mi ez, de azt tudom, hogy nagyon hosszú idő volt belátnom azt, hogy esetleg segítségre lenne szükségem, hogy végre ne kelljen ezeket minden percben megélni.

Azzal is tisztában vagyok viszont, hogy ez nem csak egyről a kettőre megy, ezért is írom ki, hogy ha egyszer elhatározom magam, akkor tegyek is valamit.

Előre is köszönöm az esetleges válaszokat.