Ahhoz, hogy a pszichiáternél normális ellátást kapjak tényleg magánba kell menni?

nem nempszichiáternél is így van. én pl elmentem szúró deréktáji fájdalmakkal dokihoz, aki urológushoz küldött teljesen jogosan aki eleinte meg se akart vizsgálni aztán egy nitritpozitív gyors pisiteszttel azt mondta minden oké és felírt 3 féle gyógyszert hüvelygombára. (ami nekem nem volt)

az emberséges bánásmód hiánya szerintem nem az igazi probléma, nyílván egy lelkileg beteg embernek szüksége van erre, de sokkal nagyobb gond ha valakit félrekezelnek. kicsit klisének hangzik amire az antibiotikumszedés alatt jöttem rá, de: az ember nagyon eltávolodott a természettől és gyakran nem is olyan természetes táplálékot fogyaszt, ami neki optimális. régebben sokkal több ember volt nyugodt, nem tudom mi az igazi problémád de szeretnék segíteni: vegyél egy forró kádfürdőt és igyál meg egy pohár vörösbort benne, baromira el tud lazítani! ételekből ajánlom a természetes szimpla dolgokat pl vöröshagyma,hal, spenót, csirke, tojás, lencse. nekem is vannak rosszabb időszakaim amikor konkrétan legszívesebben a földön fetrengnékés persze remegek meg szédülök. amikor nagyon sokszor volt, akkor rengeteg koffeint fogyasztottam egy nap: energiaital, cola, pizza kinges pizza és persze stresszes élet mert akkor kellett volna záróvizsgáznom az egyetemen. ha van valami problémád, ami nagyon bánt, akkor próbálkozz azt megoldani és nem elnyomni gyógyszerekkel, tudom, nehéz de igazán boldog csak úgy lehetsz!

Nem mondom, hogy nincs olyan pszichiáter, aki TB-rendelésnél ne lenne normális, de még így is igaz, hogy egy betegre jut kb. 15 perc, amibe jobb esetben belefér egy pár perces anamnézis felvétele, de a legtöbben egyszerűen csak felírják a kedvenc gyógyszerület, és azzal minden el van rendezve.

Mondjuk az, hogy egy gyógyszert már nem nagyon alkalmaznak, még nem jelent semmit, nekem pont egy olyan szer segített, amit a doki is félve írt fel, mert már alig használják, és a hatékonysága megkérdőjelezhető... nálam meg ez az egy volt, ami segített. Meg is jegyezte, hogy különleges vagyok, mert én vagyok az egyetlen a praxisa során, akinek ez hatott.

De ez egy olyan orvos volt, aki tényleg foglalkozott a betegeivel, és nem csak reflexből felírt valamit, amitől ha a kínok kínját élted át, akkor is csak legyintett egyet, hogy majd 2-3 hónap múlva jobb lesz.

Egyébként a pszichiátria dacára annak, hogy rengeteget fejlődött az utóbbi évtizedekben, még mindig igen csak gyerekcipőben jár, és emellett alig vannak hatékony vizsgálati eszközök. Nincsenek olyan eszközök, amikkel megállapítható lenne, hogy a neuronok szintjén milyen folyamatok és elváltozások okozzák a problémát, már ha egyáltalán endogén eredetű problémáról van szó. A pszichológiai vizsgálatok eredményét is túl sok környezeti tényező befolyásolja, és ezen az sem segít, hogy a manapság alkalmazott fő irányelv az, hogy mindenki, aki oda belép, az beteg. Ha nem tudnak semmilyen kórképet megállapítani, akkor ráfogják, hogy "egyéb alkalmazkodási zavar". De olyan nincs, hogy "egészséges". Abszolút nem vagyok egy pszichiátria-ellenes ember, de tényleg van, hogy akármit csinál az ember, mindenhogy ráfogják, hogy beteg. Nem akarok konkrétumot mondani, de van olyan stresszhelyzet, amikor egy pszichiáter szerint az is alkalmazkodási zavar, ha az ember nyugodt tud maradni, meg az is, ha nem. Innentől kezdve ez kicsit komolytalan.

Az is igaz, hogy az emberek elég nagy részének van olyan problémája, amire bármelyik pszichiáter egyből rá tudna sütni egy diagnózist. Csak ugye ameddig nem látja szakember, addig "egészséges". Aki meg egy pocsékabb élethelyzetben segítséget kérne, arra helyből ráaggatnak 3-4 betegséget, és örök életére elkönyvelik, mint mentálisan problémás embert.