Tudnátok segíteni? Már régóta volt olyan hogy esetleg kívülállóként éreztem magam a testemtől, mintha kívülről látnám magam. Mintha a kezem nem tartozna hozzám. Olyan is volt, hogy amikor a tükörbe néztem, idegenek láttam magam

Én is már tapasztaltam ilyet, és én speciel arra jutottam, hogy ennek az az oka, mert belül másmilyennek látom magam, mint kívülről. Kicsit néha olyan érzésem volt, hogy a tükörbeli én egy másik ember.

Nekem az változtatott ezen, hogy "kitörtem" az antiszociális életemből, elkezdtem emberekkel beszélgetni, társaságba járni, és megismertem egy másik "én"-t. Megtapasztaltam, hogy milyen az, ha önmagamat adom, nem pedig egy felvett álarcot. Mert amíg nem adtam magamat, addig az álarcos én is egy másik embernek tűnt.

Tehát a külvilág felé mutatott és a belső énem közti ellentétet közelebb hozta a saját magam őszinte megélése, közelebb kerültem magamhoz, és így a tükörképem is közelebb került hozzám.

Ez tipik deperszonalizációnak hangzik. Az emberek több mint fele átéli legalább egyszer az életében, el szokott múlni magától. A rendszeres deperszonalizációt okozhatja vagy felerősítheti szorongás, stressz, pánikroham, múltbeli trauma, migrén, szerhasználat (fű, kemény drogok, alkohol, koffein is ronthat rajta), komorbid pszichiátriai kórképek, főleg a szorongásos és disszociatív fajták, és bizonyos epilepsziák, ritkán MS. Gyógyszer nincs deperszonalizációra, azzal éred el a legtöbbet szerintem, ha terápiára mész. A mindennapos stresszek csökkentése is segíthet, pl időben fekvés, kevesebb kávé, támogatóbb baráti kör.

Ha úgy érzed, hogy valami más probléma is lehet háttérben, akkor egy pszichiáter is opció lehet. Néhány esetben a háttérben megbújó betegség kezelése a deperszonalizációt is megoldja.

Tipikus deperszonalizáció/derealizáció tünetek: a test idegennek tűnik, a tükörkép idegen, a saját hangod idegen, ürességérzet, félelem attól, hogy elveszíted az irányítást a tested felett, félelem attól, hogy megőrülsz, a többi ember robotikusnak tűnhet, vagy olyannak, mintha kicserélték volna őket, az emlékeid idegennek tűnhetnek, a külvilág álomszerű, kívülről láthatod magad, kényszeres gondolataid lehetnek, főleg egzisztenciális témákban (élet-halál, univerzum, öntudat, stb).

Ezek nagyon gyakoriak, de nem fogsz megőrülni és nem fogod elveszíteni az irányítást.

Tünetek, amikkel mindenképpen orvoshoz kéne menni:

Folyamatos szorongás, rendszeres pánikrohamok (=hirtelen halálfélelem, magas pulzus, mellkasi fájdalom, szédülés, hányinger, fulladás, izzadás, remegés), emlékezetkiesések, amnézia, visszatérő erős fejfájás, hallucinációk, tévképzetek, paranoia, fényfoltok vagy fényes minták a látótérben, olyan "elbambulások", amikből nem lehet felébreszteni, rendszeres zsibbadásérzet, problémák a járással és koordinációval, folyamatos rémálmok, rossz emlékek élénk újraélése, tartós álmatlanság.

A deperszonalizáció alapvetően csak egy tünet. Van deperszonalizáció-derealizáció szindróma is, ami egy diagnózis, olyan folyamatos vagy visszatérő deperszonalizációt jelent, aminek nincs egyéb oka. Erről a diagnózisról meglepően kevés orvos tud egyébként, gyakran félrediagnosztizálnak pszichotikus betegségekkel, mert az gyakoribb.

Nekem 3 éve kezdődött a folyamatos deperszonalizációm, és sok orvost megjártam, mire megkaptam a rendes diagnózist és kezelést. Közben kaptam antipszichotikumot, amitől ezerszer rosszabb lett. A nyugtató segített, de az durva függőséget okoz, ezért nem megoldás. Végül kettő dolog segített igazán:

1) Terápia. Kiderült, hogy egy múltbeli trauma által okozott szorongás jött elő deperszonalizáció formájában, és ahogy elkezdtük feldolgozni a traumát kis falatokban, úgy a deperszonalizáció is enyhült.

2) "Fake it 'til you make it". Ez furán fog hangzani, de a terápia mellett a legjobb módszer az, ha úgy éled az életed, mintha semmi sem történt volna. Az agyad folyamatos vészhelyzet üzemmódban van, ezért "leválasztja" magát a testedtől, és ez okozza a deperszonalizációt. Ez egy ősrégi megküzdési mechanizmus, aminek csak halálközeli helyzetekben kellene aktiválódnia, de néha beragad, mint nálam vagy nálad. Biztos hallottál már a "fight or flight" vagyis "küzdj vagy menekülj" stresszmechanizmusról. A deperszonalizáció ennek a harmadik ága, a "freeze" vagyis "megdermed".

Azzal, ha megmutatod az agyadnak, hogy minden rendben, egy idő után meg lehet nyugtatni. Ha nem veszel tudomást arról, hogy milyen ijesztő a deperszonalizáció, ha nem olvasgatsz róla, ha ugyanúgy bemész dolgozni/suliba, mintha semmi sem történt volna, akkor az elme szépen lassan észreveszi, hogy nincs szüksége erre a reakcióra. Ha viszont sokat foglalkozol vele, akkor ördögi körként önmagát erősíti. Ezt elég nehéz elsajátítani, mikor úgy érzed, hogy bármelyik pillanatban megőrülhetsz, de tényleg ez a legjobb megoldás. Nekem anno sokat mondták ezt fórumokon, de nagyon sokáig nem tudtam megvalósítani.

Bocsi a kisregényért... Csak ezek azok a dolgok, amikről azt kívánom, bárcsak elmondta volna nekem valaki, mikor kezdődött.

Ma már szinte sosincs deperszonalizációm, sikerült kijönni belőle, pedig az elején folyamatos volt.